…
felszakadt a gombóc. Már sós az arcom.
augusztus 2012
- ez nem az övéké
- nem galamb, hanem vadgerle (???)
- agyon kell csapni a lapáttal, majd a kutya megeszi (ehh, viszlát, urbánus lét)
- úsznom kell a Balcsiban. Idén még nem voltunk a Balatonon.
- annyi görögdinnyét kell ennem, amennyit csak tudok
- fodrász és pedikűr
- olimpia, olimpia, olimpia
- egy randi est mozival
- olvasni és olvasni, továbbá kitalálni, milyen olvasólámpát szeretnék a hálóba.
Egy hangos csattanás és egy tompa puffanás, ennyi volt az egész. Laptopot leteszem, ablakhoz rohanok (ólálkodok, kutyával a sarkamban merészkedek, ha egész pontos akarok lenni). Egy galamb a teraszunkon. Fekszik.
Tátog a csőrével, mintha fuldokolna, olyan, mint egy partra vetett hal.
Valamit tenni kellene, de hát papírnyúl vagyok, én ugyan meg nem fogom, az ajtót se nyitom ki. Először guglizok (galamb a teraszon – WTF????)Telefonálok, és nem mondanám, hogy okosabban/elégedettebben teszem le a telefont, mint ahogy tárcsáztam.
(*mentsem meg; *hagyjam ott(!), * engedjem ki a kutyát, az majd elintézi(!!!)).
Tubi menthetetlen, haldoklik. Kicsi szeme lecsukódik, de nem, nincs elég vér a pucámban, hogy kimenjek, megfogjam, satöbbi. Haldoklik. Dráma a szemem előtt, a boldogság kicsiny madara, én pedig nézem a haláltusáját (ablak mögül, ofkorsz, amilyen bátor vagyok). Kimegyek, megpiszkálom a vonalzóval – nem mozdul.
Hát nem. Nem és nem és nem. Nem hagyom, hogy itt pusztuljon el a teraszon!
Magamra húzok valami elfogadható hacukát, átslattyogok a szomszéd házba, nekik vannak galambjaik, talán ez egy közülük.
Kicsöngetem a hajberakásból a szomszédasszonyt, és előadom a bánatomat: a drága tenyészgalambjuk MENTHETETLENÜL HALDOKLIK a teraszon. vagy meglőtték, vagy agyvérzést kapott. Vagy galambszívinfarktust. (Hirtelen állatorvos lettem.)
Csavarókkal, hálóval, sebbel-lobbal, hévvel-csatakiáltással érkezünk át hozzánk,ahol szomszédasszony megállapítja, hogy
Az Olimpia tiszteletére fish&chips az ebéd. “Edd meg a halacskát” mondtam a gyereknek, majd roppant elítélhető módon nekiláttunk dévédézni. Nekem nem esett le, neki igen és keserves sírásra fakadt: a Némót néztük.
Mindenképp szükségem volt új cipőre (nem!)
A követelmények: lapos, párnázott talpú legyen, lehetőleg zselés talppal, olyan macskakövön járós, ant-shock, kényelemkirály. És fekete. Zárt.
Teljesen egyértelmű tehát, hogy ezzel fordultam ki az üzletből.
Érik a szilva a kertünkben, úgyhogy ideje szilvalekvározni. Olimpia alatt kiválóan lehet szilvát magozni, fahéj van, vaníliarúd is, üveg is, úgyhogy mire is várok?