Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

március 2013

    Egyéb

    Tegnap csak a szám volt nagy,

    de nem készült el az a kínai. Mindegy, a husinak nem ártott a pácolódás, jó lesz az ma is, holnapra azonban valami levest, tartalmas, melengető levest kívánok. Mutatom, hogy mit találtam:

    paradicsomos-tejszínes tortellini leves. kolbásszal.

    … és további nyálcsurgatós szépségek a mai napra:

    Totál tavasz, nem?

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Vicces és egyáltalán nem vicces dolgok

    egyaránt történnek kis családunkban.
    Medve mostanában sziporkázik: tegnap, miután megette reggelire a házi kenyeret, a házi májpástétomot (reggel frissen készítettem) és evett egy kis házilag eltett ubit,  úgy gondolta, hogy mindenképp szupervájzolnia kell, hogy hogyan főzöm az ebédet. Az ebéd lecsós csirkemell krumplipürével sütve, utána pedig gyömülcsös-vaníliakrémes tejberizst gondoltam. Mikor megkérdeztem tőle, hogy a barack mellé rakhatok-e narancsot
    1., hosszasan elgondolkodott
    2., nagyot sóhajtott, úgy szívből, igazán
    3., fájdalmas arcot vágott
    4., majd elhaló hangon közölte, hogy igen, kibírom. (Kibírom, vazze. K-I-B-Í-R-O-M.)
    Nem tehettem mást: hangosan elkezdtem sajnálni, hogy milyen sanyarú sorsa van és hogy mennyire keményen bánik vele az élet.
    …..
    Éjszaka egy szemhunyást sem aludtunk, Barnusnak kőkemény asztmás rohama volt: sípolt, hörgött, köhögött, egészen kétségbeejtő volt a helyzet. Mielőtt lefeküdt volna most délután, elégettem rajta egy testgyertyát (igen, rohamosan haladok a sámánasszony lét felé, idő kérdése és csontokból készült nyakéket fogok viselni…). A gyertyázás közben simogattam a kis fejét, ő megnyugodott,én azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt, nagyon jól esett neki. Be fogok tárazni ilyen gyertyából.
    ……
    Ezt speciel az auchanban vettem, mert asztma ide – asztma oda (egyébként az éjjel mindig ezerszer rosszabb), el kellett menni bevásárolni. 
    Apropó, asztma. Fura elmagyarázni az asztmás állapotot egy kívülállónak, de talán a legfontosabb dolog: ez nem klasszikus betegség. Nem olyan, hogy fekszel és elmúlik. Nem olyan, mint egy láz, hogy átesel rajta,  megszenvedsz vele, de utána egészséges leszel. Bárhol, bármikor újra támadhat, így a legdurvább rohamok után sem marad más: élni kell az életet és egyensúlyozni pihenés és aktív életvitel között.

    Általában 3-4 hét nyugalmi időszak után jön egy “fellángolás”, ami 3-5-7 napig tart (szerencsére magát a fellángolást bizonyos tünetek előrejelzik), ezalatt sok-sok kisebb-nagyobb rohamot szenved el a gyerek (na ez a szar, hogy a rohamot nem. De akkorra már tudja anya-apa, hogy fellángolásban vagyunk, így bármikor jöhet a roham). Ilyen fellángolásban vagyunk most csütörtök óta, tegnap éjjel pedig egy nagyon súlyos rohama volt Barnusnak. Két választás van: vagy úrrá tudunk lenni rajta és viszonylag stabil (de még úgy is iszonyú szar) állapotba tudjuk hozni a gyereket, vagy irány a kórház.

    Tegnap megúsztuk, bár tény, hogy egy egész kórházi arzenálunk van itthon és mindennek pontos helye  és szerepe van. Inhalátor, görcsoldó, rohamoldó ha nagy baj van. Homeopátia, schüssler-sók és homeopátiával kompatibilis illóolajok, ha nyugalmi állapot van.

    Ami fura, hogy minden roham után egyensúlyozni kell: visszaengedni a mindennapokba a gyereket, de felmérni, hogy mikor engedhetem el magam mellől. Felkeltünk, inhalált, elmentünk vásárolni, kimehet délután a kertbe, de közösségbe nem engedem. Nem azért, mert fertőz, vagy mert beteg, hanem azért, mert felelősséggel akkor engedhetem ki a kezeim közül, ha vége a fellángolásnak (ennek is megvannak a szabályai). Szóval ilyenkor állandó felügyelet alatt van, akár egy hétig is…

    Mikor kérdeztem a védőnőt, hogy oké, én itthonról dolgozom és amit pedig nem itthonról, az jobbára rugalmas (tolhatom, rendezhetem), de a többi anya hogy oldja meg? azt a választ kaptam, hogy egy ideig táppénzzel, egy idő után meg sehogy, egy keresőssé válik a család, anya ugyanis általában elveszti a munkahelyét…
    …..
    No de akkor vissza, auchan, vásárlás. Készülődtünk, felöltöztettem a gyereket, eltettem a rohamoldót (ju rimembör, fellángolásban vagyunk), majd tessék-lássék megfésülködtem, felvettem egy fekete pamut terhesnacót, egy csíkos felsőt és belebújtam az edzőcipőmbe.

    Medvi megjelent farmerban, bőrcipőben, ingben-mellényben, és mikor odaálltam mellé, elborított a “basszus, ekkora közhelyet: a dolgozó, fess apuka és a magát éppen csak összekaparni képes anyuka klasszikus iskolapéldája”. Ennek hangot is adtam, de nincs mit tenni, már semmi más nem jön rám, elegáns fekete nadrágban, magassarkú csizmában meg tipegjen végig az auchanban egy ilyen éjszaka után az, akinek hat anyja van. Egy utcában.

    Medvi roppant megértő volt, és mondta, hogy “Nyuszkó, nem színházba megyünk, csak zöldséget meg tojást venni”, mire közöltem vele, hogy nem nagyon megyünk színházba mostanában, és jelenleg EZ (azaz az auchan zöldségespultja) az egyetlen hely, ahol közösen mutatkozunk. Bólintott, majd annyit mondott: “Akkor tegyél fel egy napszemüveget. Az öltöztet.”

    …..
    Kínait főzök ma, isteni marhahusit vettünk, már ázik a szójaszószban, és pirított tésztával sütöm össze meg reeengeteg zöldséggel – mostanában rákaptunk a sült jégcsapretekre. Isteni.
    Megosztás:
    Egyéb

    Hurrá, hurrá,

    új sütős szekrényem van! 
    Oké, nyilván nem vadiúj, csak eddig nem került a helyére, a pincében várta, hogy mi lesz a sorsa, kinek a királyi fennhatósága alá kerül… ééééés nyerteeeem!
    Enyémenyémenyém, úgyhogy nem vesztegettem az időmet, be is pakoltam! (Igen, mint a kiskutya, mikor körbepisili a területét. IGEN, indokolt a mondat végén a felkiáltójel.) Hihetetlen mennyiségű cuccot nyelt el: püspökkenyér, kuglóf, torta, mindenféle szilikon formák, kapszlik, kerámia őzgerinc, húsvéti és karácsonyi extra formák. Szívecskék, pástétomsütők, flan forma… szóval akár hihetnénk, hogy kiürült a spájz, de nem. Ezeket jobbára a konyhából, innen-onnan szedtem össze, úgyhogy most legalább rend(féle) van – ezen a fronton.
    …..
    Megtaláltam a tökéletes ajándékot a tesóm szülinapjára, most már csak reménykednem kell, hogy ideér, hétfőn rendelem meg.
    …..
    Holnap ágyat húzok, és megvarrok egy kosárnyi nyuszit: nagyon édes, egyszerű leírást találtam a neten, úgyhogy gyerekjáték lesz. Szó szerint. Barnabás már most extázisban van a gondolattól, és “alig válja”, hogy holnap legyen – ez azt is jelenti, hogy 5 perce bejelentette, hogy ő kialudta magát. És most van 21:32.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Gergő története – 1.

    Félelem. Talán a félelem volt a legmeghatározóbb érzés az előző terhességem során. A 28. hétig minden rendben ment, aztán kiderült, hogy az orvosom épp nem ér rá akkor, amikorra ki vagyok írva, így egy „köszönöm, viszlát, sok sikert” kíséretében elengedte a kezem. Kétségbeesetten kerestünk helyette valakit, de a kuszaság csak nőtt, és érdekes módon minden orvos „aggasztónak” és „veszélyesnek” látta a helyzetünket. Hogy miért? Nos, az egyik azért, mert a magzat elmaradt a fejlődésben, a másik azért, mert túl nagy, nem fog kiférni. A harmadik szerint így a vége felé már sanszos, hogy elhal a méhlepény (minden 12.000-ből egyszer előfordul, bizony ám!), egy dologban azonban tökéletesen egyet értettek: egy jó kis programozott császár még a szabadság/síelés/sűrű időszak előtt megmentheti a cérnaszálon függő életünket.  A gyerek ráadásul nem fordult be, és már BIZTOS, hogy nem is fog. Van ugyan lehetőség, hogy megfordítsák, de természetesen ez is ÉLETVESZÉLYES, csak puszta véletlen, hogy eddig nem halt bele senki. Sírtunk, féltünk, elfogadtuk. Barnabás egy szép februári napon 37 hét 5 napra több mint 3 kilóval megszületett.
    Évek teltek el, mire kibogoztam a szálakat, mire szembe tudtam nézni a saját ostobaságommal és hiszékenységemmel.  Mindenki biztosra vette, hogy ha lesz második kisbabánk, ő is császáros lesz.
    Én is.
    ………………………………………
    Sosem voltam elkötelezett ősanya. Nem éreztem az anyaság során „spirituális kiteljesedést” és az „ösztönös közös női tudatalattim” is csak némán hümmögött a sarokban. Szeretek anya lenni, szeretem a kisfiamat, de valahogy úgy voltam vele, hogy az anyaság feladat, ami a gyerekről szól, én pedig teszem a dolgom, kenem a kenyeret, adom a puszit és kész. Nem számítanak a szülésem körülményei, a lényeg, hogy itt vagyunk, megvagyunk, megyünk előre.
    A második két csíkos tesztnél derült ki, hogy mennyire nincs igazam.
    Elöntött a félelem, hogy megint rossz döntést hozok, hogy megint a műtőben kötünk ki, ráadásul idő előtt. Vannak anyák, akik szülnek és vannak, akik csak ott vannak, és majd lesz valami velük –én pedig erősen a kettes csoportba tartozom.
    Nem, a császár utáni természetes szülés (CSUSZ) gondolata sem volt egyértelmű számomra. Nem volt kitáblázva, hogy „Ági, ez a helyes út”, és nem éreztem mindent elsöprő vágyat a lelkemben. Olyan volt maga a gondolat, mint egy puha takaró. Mint egy varázslatos mese – erős nőkről és csodaszép babákról, szülésről és születésről. Vattaszerű, puha, mosolyra csábító monda, ami szép lassan körbevesz, majd megismered a szereplőit, megtanulod a fejezeteit, végül pedig már úgy adod tovább, mintha a Te lelkedből fakadt volna.
    Felnőttem a saját mesémhez.
    Szeretnék szülni. Így, egyszerűen, a maga minden nehézségével együtt. Szeretném megadni a testemnek és a lelkemnek a lehetőséget, hogy világra hozzanak egy kisbabát. Érezni akarom, hogy nem félek. Hogy olyan vagyok, mint Pocahontas a hegyen, aki bátran tekint a jövőbe, miközben haját lengeti a szél (csak lényegesen nagyobb kiadásban, és sajtos szendviccsel a kezében).
    Mikor ezt kimondtam magamban, olyan volt, mintha kisütött volna a nap. Simogattam az akkor 14 hetes pocakot: megcsináljuk, Drágám, ugye? Megcsináljuk Te meg én, ugye? És folytak a könnyeim. Beléptem a mesémbe.
    Megosztás:
    Egyéb

    Víz – Vásárlás – Várakozás

    VÍZ
    Rák jegyű vagyok, nem élhetek víz nélkül.
    … legtöbbször vizet iszunk, most állandóan lúgos vizet vesz Medve nekem. Jó a bőrnek, jó a hajnak, jó a fejfájásra és imádom az ízét – igen, a tiszta víz ízét.
    … zuhogott az eső, mentem az autópálya felé, fényesen csillogott az aszfalt, erdő, mező, és ÓRIÁSI pocsolyákba hajtottam bele úgy hatvannal. Ilyen gyermeki örömöt nagyon rég nem éreztem – rosszalkodtam, komiszkodtam, DIREKT belementem és mire elértem a felhajtóig, már fülig ért a szám.
    … mindenképp természetes úton szeretnék szülni. Remélem sikerül. Már csak azért is, mert minden évben, amikor ennyire ki vagyok éhezve a napsütésre és a melegre, eszembe jut, ahogy körbeölel a Balaton, ahogy sodródom azon a selymes, lágy, gyönyörű magyar tengeren, ahogy nézem, hogy festi narancsszínűre a tihanyi apátságot az alkonyat. Jaj, de költői vagyok:) … Jaj, de költői az emlék…
    VÁSÁRLÁS
    Sikerült, sikerült, remek bevásárló körúton voltam ma: vettem átlátszó hajgumit, muffinsütőt, pralinét és Micimackós esernyőt a Sárkány centerben. Regeneráló balzsamot, gyerekfürdetőt és ssebtapaszt a gyógyszertárban, és mindezek után annyira kipurcantam, hogy mióta hazajöttem, csak fekszem, és várom, hogy jöjjön az este és kinyúlhassak, mint a béka.
    VÁRAKOZÁS
    Parázs vitán vagyunk túl Medvével, igazából egyikünknek sem volt igaza. Én türelmetlen voltam, ő pedig nagyon bumfordi (értitek, na. Kőbunkó, annyira, amennyire csak egy pasi tud bunkó lenni), úgyhogy a mai nap nem feltétlen vonul be a “10 jelenet, amit szívesen előbányászol emlékeidből önmagad megnyugtatására, amikor válik a barátnőd” toplistába…
    Szóval várok. Várom, hogy elérjük a 23. terhességi hetet (holnap), hogy elmúljon ez a retek nap (tudom, néha ilyen is van, de akkor is), hogy kiderüljön, milyen lesz Medve új munkája… Várok.
    És közben néha kinézek a konyhába, hogy bepakolta-e már magát az a  nyomorult mosogatógép, és minden alkalommal, amikor bemegyek a fürdőszobába, savanyú pofával nyugtázom, hogy nem, a ruhák nem ugrottak be a mosógépbe.
    Megosztás:
    Egyéb

    Szerdai randi, ha csütörtökre csúszik

    El kell intéznem pár dolgot ma a városban (sosem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani. A városban), úgyhogy nyakamba veszem a nagyvilágot, és…
    … elintézek néhány megbeszélést itt-ott
    … bevetem magam az Ázsia centerbe – ezer éve nem voltam és holnap útba esik
    … hazajövök és igazi örömfőzésbe kezdek: tekercseket, isteni, egészséges, gazdag ízű tekercseket fogok készíteni. Tortillát gyúrok, tölteléket kutyulok, és megkoronázandó az egész ténykedést barackos túrós habkönnyű pohárkrémet készítek a fiúknak.
    Nagyon úgy fest, hogy idén low-budget húsvét lesz: csoki, csoki és csoki kerül mindenki kosarába, úgyhogy ahhoz is megveszem az alapanyagot: csokipasztillát, szóróanyagot, barna cukrot, tejszínt… remek móka lesz, nyakig csokiban úszunk majd:)
    Apropó, úszás:

    Megosztás: