annyi mailt kaptam, hogy inkább ide írom: nem, a “régi munka – új nagy munka – Medve munkája miatti full time anyaság – nagy feladat – kisbaba – új élethelyzet” dilemma még nem oldódott meg.
A magyarázat (nem is olyan) egyszerű:
Sok.
Nem csinálok semmit félgőzzel. Szeretem a munkámat.
- a sminkelést is.
- a protokollt is.
- a kommunikációt is.
Nincs.
- bejárónőm.
- babyszitterem (anyukám szokott segíteni, az Isten áldja meg érte, de ő is aktívan dolgozik, tehát nincs ráérős nagyink).
Szeretem.
- mikor együtt rajzolunk a gyerekkel
- hogy nem kell betegen bölcsibe küldenem (asztmás. így nem keveset van itthon)
- hogy friss ételt eszik a gyerek is és Medve is.
Nem tudtam, hogy így fogok élni. Ha a mostani eszemmel ismerném a régi énemet, szólnék neki, és elmondanám, hogy készüljön. Vagy felhívnám telefonon. Vagy levelet írnék neki. Vagy blogbejegyzést…
Hé, kislány, készülj. Nem jársz majd mindig magassarkúban. Lesz idő, mikor a cipőidet úgy válogatod majd meg, hogy kényelmesek legyenek, párnázott talprésszel. Keresni fogod a dobozon a “comfort zone” kifejezést, mert tudod, hogy abban nem fáj a lábad. Már nem lesz olyan cipőd, aminek pink a talpa.
Ne nagyon tervezz a ruháiddal 20 évre: egyrészt kisbabát vársz majd, másrészt olyan beteg leszel, amiről soha álmodni se mersz majd. Igen, rák. Igen, túléled. Igen, ez plusz 25 kilódba fáj majd. Nem lesz karcsú derekad (oké, ha a teljes igazságot akarod, akkor tessék: nem lesz derekad sem), és a karodat nem akarod majd mutogatni. Minden reggel megpróbálod majd összekapni magad, de gombóc lesz a torkodban, ami sajnos mindig akkor robban, amikor kedvességet és szeretetet kapsz a hozzád legközelebb álló pasastól: a férjedtől.
Apropó: nem költözöl Olaszországba. Itt maradsz, szerelmes leszel és gyerekeid lesznek. Azért ez jó hír, nem? De… Nem lesz a szavak embere. Néha olyan lesz, mint a pokróc. Néha lehetetlen és értetlen, nehézkes és makacs. De van jó hír is: átvészelitek. Mikor azt hinnéd majd, hogy ennél bonyolultabb nem lehet, akkor állj a tükör elé és nevess. Lehet. Sokkal bonyolultabb. Izgalmasabb is. De készülj fel, hogy ő marad – becsüld meg. Legyél érte hálás, hogy olyan, amilyen – akkor is, ha visszarakja az üres dobozt a hűtőbe. Akkor is, ha eltéved a körforgalomban, és időre mentek. Akkor is, ha berakja az angóra pulcsidat 60 fokra az ágyneműkkel. Majd jó lesz a lányodnak.
Ha lesz lányod. Két fiad biztosan lesz, és bizony sokszor szembesülsz majd vele, hogy “te csak egy lány” vagy. Mindig gond lesz, hogy nem tudsz majd markológép-hangot kiadni és nem lesz szuper csiroki-helikopter hang sem a repertoárodban. Egy pokata-pokata a max, amivel helikoptert utánzol majd. Tütű lesz az autó. A férjed és a fiad visítva röhög majd rajtad. A másik fiad csak azért nem, mert benn lesz a hasadban.
Bekönnyezik a szemed, amikor meglátsz egy plakátot, amin egy gyönyörű, rendezett hajú szőke nő van, kis feketében (most még van ilyened, menj a szekrényhez és simogasd meg), a háttérben az elmosódott, izgalmasan rohanó városi fényekkel. Fújd a körmödön a körömlakkot és nézz ki az ablakon: na EZ van azon a plakáton. Gondolnád, hogy pár év múlva Bandi bá tyúkokat tart majd a szomszédban és bagoly lakik a fenyőfátokon? Hogy olyan dolgokkal kell majd foglalkoznod, mint a kert vakondmentesítése és hetekig nem tudod majd lemosni a kezedről a meggyszedés nyomait? Igen. Nem leszel többé városi lány – legalábbis nem úgy, mint régen.
Praktikus autóra vágysz majd, egy egyterűre vagy kisbuszra a Lancia Y helyett. Olyan helyen vágják majd a hajad, ahol még dauerolnak. Dauervízzel. Lesz saját hentesed és konkrétan belépsz majd egy gazdaboltba, és ott lesz mondanivalód az eladó számára. Tovább megyek: érteni fogod, amit majd válaszol. Bizarr, nem?
Elkeseredtél? Ne tedd. Anya leszel. Az jó lesz, nagyon jó lesz. Kérlek, kérve kérlek fogadd meg a tanácsom: sírj, ha sírnod kell. Nem mosolyoghatsz mindig, nem vagy fáradhatatlan. Nem kell babazenét hallgatnod a kocsiban – ne csak akkor hajítsd rohadt messzire 110km/h-nál az M7-es bevezető szakaszánál a “klasszikus melódiák xilofonon, babáknak” albumot, és nyomj be helyette egy Queen cd-t, amikor már TIKKEL a szemed, hanem jóval előtte.
Ha baromságokat mondanak a szakértők, mosolyogj, bólogass. Nem élnek veled. Nem látnak bele. Ne zavartasd magad az ő tapintatlanságuk/hülyeségük miatt. Apropó, ne engedd senkinek, hogy megfejjen. Nem vagy tehén – ha nincs tejed, hát nincs tejed. Ezen a ponton búcsúzz el a melltartóidtól (nyisd ki a fiókot és egyenként köszönj el a cicifixektől), hamarosan akkora melltartót hordasz majd, mint egy Barbie ikersátor.
Kérlek, kérve kérlek, szeresd majd jobban magad. Légy sokkal elnézőbb a hibáiddal és fogadd el, hogy ember vagy. Csak egy ember. Nem vagy Hermione Granger, nincs időnyerőd, és nem áll 35 órából egy nap.
Igen, lesznek nagyon nehéz döntések még az életedben.
Aludj. Pihenj. Olvass. Táplálkozz. Élj.
Akkor minden rendben lesz.
