Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

december 2013

    Egyéb

    Pipa, pipa, pipa

    Pipa #1:

    Megvan anyukámék ajándéka (és egyben a miénk): mázas cserépedényt kaptunk/kaptak, olyan rég vágytam rá, s gondolatban már komplett menüket főztem le benne:

    – töltött káposzta
    – sólet
    – mustáros lencse füstöltpulykacombbal
    – egybesült csirke citromos krumplival
    – zöldséggel göngyölt hús
    – kenyerek, kalácsok

    és ez még csak a bevezető.

    Pipa #2:

    Összekészítettem holnapra a papírjaimat. Tök jó, hogy a bőrklinika a hobbybolt mellett van, így be tudok ugrani rózsaszín strasszokért, mert ez a karácsony nekem így teljes:

    Pipa #3:

    Össze-vissza-szanaszét vateráztam magam ma délután. Szuper vízhatlan, hóhatlan, kutyanyálhatlan “hatlanhatlan”:) orkánnadrágot a gyereknek, magamnak bundát (műszőr, csini, fillérbe’), porcelán asztali lámpát, toronyórát lánccal.

    Megosztás:
    Egyéb

    Oké, már jobb.

    Még van némi émelygés, de az már mindegy: holnap jönnek haza a gyerekek, én pedig kimondhatatlanul boldog vagyok – és egy kicsit félek is.
    Őszinte leszek: olyan rég nem voltam velük egyedül, hogy most van bennem némi feszkó, hogy elég jó leszek-e, vagy megszokták azt a világszínvonalú luxustörődést, amit anyu ad nekik.
    Elég jó lesz-e, ha nem palacsintával kezdjük a napot:)

    ———————-
    Egyébként az elmúlt napok remekül teltek: kifestettem a körmömet (miért nem mondta senki, hogy a Rimmel space dust lakkja ennyire szép?? Miért??? Miért hittem azt, hogy a homoklakkok csak beauty bloggereknek valók?)
    Megnéztem rengeteg kosztümös filmet (örök kedvenc lett a Klastrom titka!), most épp a Rózsa nevét töltöm be, Umberto Ecot nem feltétlen könnyű olvasni, de végülis a filmhez csak a szememet kell nyitva tartani….
    Megünnepeltük az eljegyzésünk 6. évfordulóját, csodaszép ZEMA nyakláncot és fülbevalót kaptam Ádámtól (fekete alapon páros bazsarózsa, ami fogalmam nincs mit jelent, de számomra leginkább azt, hogy “szeretlek Nyuszkó haj nélkül is).
    Aztán ennyi. 
    Megyek gombás pizzát enni. Újra elkezdünk élni.
    Megosztás:
    Egyéb

    Köszönöm Nektek!

    A drukkokat, a léleksimiket, a közös basszamegezéseket és a hajrákat. Rendesen pirulok,minden komment olyan, mint egy kis bonbon, és mindegyikre rácsodálkozom.

    Nem leszek álszent,sőt: rohadt büszke vagyok magamra, hogy nem rohantam el a búsba, hanem hatodszorra is odatartottam a kezem,de hogy “olyan akarok lenni, mint Te” meg “iszonyúan felnézek rád”…. na de hölgyek, ez azért… khömm… úgy értem, 20 perce hánytam le a papucsomat, na. És befolyt a lábujjaim közé. Felnézek rád, mi?

    Ezzel együtt tele a szívem szeretettel és hálával irántatok, és minden kis törődésmorzsa eteti a lelkemet. Nos, D. nem aprózta el, nem törődésmorzsa volt, hanem egy falura való lelki táplálék. Beszarok. Komolyan. Újra és újra elolvasom, mint valami szerelmes levelet.

    Kedves Ági!
    Napok óta itt vagy a fejemben, piszkál a gondolat, hogy ezt neked is elmondjam. Nem ismerlek és nem szoktam ismeretlenül mások életébe belepiszkálni, hozzászólni. Én valahogy úgy gondolom, hogy mindenki tudja, hogy mit miért csinál.
    És téged nem ismerlek. Olvaslak, azóta a bizonyos októberi postod óta, amiben megkértél, hogy menjek el szűrésre. Befaltam atörténetedet, kutattam a részletek után, atyaég mi történt, mi volt, hogy volt, hogy vagy, hogy vagytok, bírod, csodás ez a nő, szeretnék én is ilyen fantasztikus lenni, mint ahogy te éled az életedet és megéled ezt a kegyetlenül fos, de átmeneti helyzetet. Cikáztak a gondolatok. És most is itt vagy a fejemben.
    Amikor megírtad, hogy kimerültél, kész, elfogyott a testedből az erő és megkértél minket, hogy drukkoljunk, rájöttem, hogy te nem tudod, hogy én nagyon drukkolok neked. És nincsen ebben rutinom, nem tudom hogyan kell egy ismeretlennek bemászni az életébe, kéretlenül, úgyhogy nem volt bátorságom írni. Szerencsére rájöttem, hogy nem rólam szól, a nyusziságom  itt most kevés indok, úgyhogy becsuktam a szemem és elképzeltem, hogyan lehetne mégis elmondani neked, mennyire sokan drukkolunk érted, akik lehet, hogy hozzám hasonlóan nem merik jelezni.
    Én valahogy így képzelem el:
    Csukd be a szemed (ne, ne most, mert akkor nem tudod tovább olvasni, hanem majd utána :)) és képzeld el, ahogy valaki megérinti a válladat és kedvesen, halkan a füledbe súgja: Többezer nő veled van! Ott állunk mind mögötted. Egy háló, egy biztonságos, erős, erőt adó, bátorító, megértő és bíztató tömeg. És drukkolunk. Mind nagyon drukkolunk. Ezt a képet bármikor előhívhatod, ha szükséged van ránk.
    Ölellek,
    D

    Megosztás:
    Egyéb

    5 perc a semmiből – utolsó

    Utolsó kemó, utolsó fagyos reggel, utolsó sorszámtépés, vérvétel – minden utolsó. Augusztus közepe óra egy élet fordult meg, egy világ hullott szét és épült/épül valami nagyon szép a romokból.

    Még megtörten, még tele kérdéssel, még egy nagy fejezettel előttem, de egy gyötrelmessel már a hátam mögött – ÉLEK. Remélek.

    Fájt, nagyon fájt. Féltem nagyon, féltem, hogy elveszítem őket, féltem, hogy nem maradhatunk együtt. Aztán megtanultam sok dolgot – részint, hogy tőlem függ, rajtam áll, bízhatok, küzdhetek. Megtanultam, hogy mi az igazi szeretet, barátság, önzetlenség.

    Most tanulok élni.

    Megcsináltam.

    Sosem sírtam a kezelések alatt – durranhatott véna, körbejárhatott a halál, mardoshatott a fájdalom- és a nővérkék látták. Azt hiszem,becsülték – mindig volt egy drukk, egy mosoly, egy jó szó.

    Hát, Drágáim, Isten veletek!:)

    Nagyon sírtam, amikor kijöttem. Oké,ez így nem igaz: hangosan zokogtam apa vállára borulva.

    Kifújtam az orrom, visszanéztem a terembe, ők integettek és nem csak az én szemem volt könnyes.

    —————-

    Még hányok (innen üzenem mindenkinek, hogy a paradicsomos tészta iszonyú szar kihányva, a hurka és a mézeskalács egész jó, a tejes cuccok viszont rettenetesek), de ez már a vége.

    A vége, a legeslegvége.

    Jöhet a sugár.

    Megosztás:
    Egyéb

    Na

    úgy lesz, hogy holnap megkapom az utolsó kemót, aztán pénteken telefonálok a sebésznek, hogy adjon időpontot, és jövő héten leveszik azt az anyajegyet.
    Életem eddigi legkeményebb 5 napja áll előttem: sugárba hányok (gyomorsavat) a kemó gondolatára is. 
    Nagyon-nagyon szeretnék túlesni rajta.
    ———————————
    És holnap este jönnek a gyerekek!! Iszonyú sokat aludtam az elmúlt napokban, és mégis fájdalmasan csendes a ház nélkülük…
    Legyek jobban. Legyek jobban, és megsütöm Via zabcsókját, készítünk ajándékot a gyerekekkel Medvének, narancshéjból és fahéjból forralok illatosítót…
    csak legyek jobban. Legyek már jobban.
    Legyek már jól.
    Megosztás:
    Egyéb

    … és azért volt vidámkodás is a héten

    Mikor már a 41234. csokoládét akarta mindent elnyelő mocskos kis pofájába betolni a kölköm, mikor már láttam, ahogy rohadnak ki a kis tejfehér rizsszemek a szájából és ő lesz az első kisfiú az univerzumban, akinek már ki se nőnek a vasfogai a tejfogak rohadása miatt… na akkor szólt az apja, hogy Barnabás, az a zacskó már csukva van.
    Mire a fiam sátánka hangon közölte, hogy “MUUUUUHHHAAAAHHHHAAA-HOOOOHOOOOOHÓÓ, az én nagy és éles fogaimnak semmi sem akadály” és kiharapta a zacskót.
    Megosztás: