akkor most azt mesélném, hogy
írom a tervezetet a vadiúj üzlethez. Készül a logo is, pezseg az egész, én meg nagyon élvezem.
———-
Még mindig tart az együk ki a fagyasztót projekt, ráadásul (számomra) karöltve azzal, hogy nem eszem húst. Ma sütőtökös gnocchit ettem tejföllel és reeeeeengeteg sajttal.
———-
Rendeltem Barnusnak pizsamát (aliexpressz, naná), és ő Májkosat (a kislovag) és Donaldosat választott.
———-
Olyan nagyon kívánom a palacsintát – de nem, nem a régit, hanem zabliszteset-almásat. Hogy ne hidd, hogy elvittek az ufók, azért megsúgom, hogy némi vaníliapuding is lemenne vele.
———-
Iszonyú hisztis voltam tegnap. Nem is hisztis, nem, nem az a jó szó. Inkább… bizonytalan. Sírós. Félős. Nagyon várom a keddet – akkor majd az én Krisztám kicsit kipofoz. Nem tudom hogy, de kipofoz.
———-
Tádáááám, megtörtént a csoda: konténert rendelünk és KIDOBÁLUNK mindent, ami felgyülemlett a garázsban. A felesleget. A fullasztó többletet.
Csomagolunk, szortírozunk, rendezünk.
És – természetesen ahogy az ilyenkor lenni szokott- előkerülnek régi, elveszettnek hitt dolgok. Például a Petek pénztárcám. Régi, nagyon régi fényképek. Az orosz szakácskönyvem, pontosabban Russian Cooking – the complete guide to the tables of the zars. Vagy valami ilyesmi.
Egy óarany szandál. A Berkemann papucsom, amit Ádámtól kaptam – ez volt a legelső ajándékom tőle, szerette volna, ha van egy papucsom nála;). A feng shui atlasz. Az élénk pink DKNY ruhám, ami anno a menyecskeruhám volt. Hehe, 38-as.
———–
Levágtam ma Barnabás haját. Nem volt hiszti, roppant együttműködő volt, úgyhogy nagyon hamar végeztünk, és szuper lett. Emlékszem, mikor megvettük azt a Remington hajvágót, hogy levágjuk a hajamat… Jaj.
Legyen már kedd.
———————————-
És Veletek mi újság?