Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

június 2014

    Egyéb

    Insta-bővebben

    A Fecske csoport kirándulni indul. Egyensapiban. Mi, szülők meg úgy integettünk, mintha az olimpiára indulna a csapat.

    Gubancka minden körülmények között az Operában van, és Gergő legjobb barátja. Ha akarja Gergő, ha nem.

    Szerinted koszos így nap végére a gyerek?:D

    … ettől. Fel kell mászni arra a fára, na. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, nincs mese.

    A teraszról a kilátás. Igen, mindkét fenyő a miénk. És még van 8 ugyanekkora. Érzem. Máris indul a csuklás…:P

     Liliomok…

    Felkerült a nagyobbik meggyfára az ikeás hinta.

    Vasárnap, boldogan.

    Megosztás:
    Egyéb

    Jelentem,

    megvolt a fotózás és minden percét élveztem.

    Nagyon.

    —-

    Mindent összevetve nagyon szuper hétvége volt: gyerekek anyunál, én pedig  rengeteget pihentettem a lábam, de tök jól haladtam a minden más dolgommal is.
    Sok dolgom volt ugyanis – pihennem kellett, sokat pihennem. Bicegni-lődörögni a Könyvhéten. Inni egy kávét, meccset nézni, aludni.
    Jéghideg fehérbort inni, barackdarabkákkal.
    Olvasni és álmodozni.

    Beszélgetni, odabújni.

    Egy kicsit Nyuszkónak, Áginak, barátnőnek lenni, nem pedig anyának, kajaellátónak és munkatársnak.

    És újra előkerültek az ecseteim is…

    Megosztás:
    Egyéb

    Diadal

    Kell azért ahhoz egy jó adag roséfröccs bátorság, hogy egy ilyen mell-ügy után az ember új melltartót vegyen magának.

    Munka, majd Premier Outlet, séta. Hosszas séta. Nadrág Medvének. Séta. Ing Medvének. Séta.

    Medve el valami harapnivalóért, én be az első fehérneműs üzletbe, de nem jó, csupa csipke, merevítő, habos álom, párnás csoda, tiszta stílus, szex, érzékiség.
    Ennek a közepén állok én – és az elmúlt egy évem.

    A csonka mellem. A megtépázott, cafrangosra szakított életem. A testem, a lelkem, a világom. Nőiességem, női mivoltom. Kopaszon. Kinyúlt pólóban. Fájdalmak közepette.

    Potyogtak a könnyeim.

    Kerestem egyet, egy olyat, ami jónak tűnt, és elkullogtam a kasszához.

    —-

    Aztán magam előtt láttam a férjem szemét.
    Hogy szeret. Hogy büszke. Hogy ölel, hogy szépnek lát, hogy mosolyog.
    A gyerekeimet. Hogy itt vagyok, hogy odabújnak, hogy a mellemre tudják hajtani a fejüket.

    —-

    Kasszától el, látni akarom.

    —-

    Próbafülke. Szar fények. Megtörlöm a szemem, hogy lássak.

    No igen. Be van horpadva. Nem vészes. Rózsaszínes a heg. Még furcsán kemény az egész, de ez nem csoda, meggyötörte a sugár.
    Felveszem az új melltartót.
    Nem szorít, nem nyom, odasimul. Érzi, érzi, hogy most szeretnie kell engem. Összekapcsolom, igazgatom. Hát itt vagyunk.

    Megvagyunk. Höhö, szó szerint.

    Kibírtam.

    Ki a kemót, a műtétet, a félelmet, a sugarat, a… mindent.

    Diadal ez, diadal a javából.

    Triumph – esik le.

    És valóban az. Diadal.

    Megosztás:
    Egyéb

    És akkor

    És akkor elnyaltam. Mentem a kapu felé, elsötétült a világ, magam alá fordítottam a bokámat, majd ráestem mindkét térdemre. Remegtem a fájdalomtól, mikor magamhoz tértem. Már csak azért is, mert egy kurva nagy komondorunk van, aki egy pásztorkutya, és mivel nyitva volt a kapu, ő ráült a hátamra, hogy nehogy valaki kilopjon.

    És akkor Medve kijött, és betámogatott, és lepucoltuk a sebemet, és én elindultam vissza a kocsi felé, és elmentem a dolgomra.

    És délután hazafordultam, mert már csillagokat láttam a fájdalomtól.

    És akkor elhatároztuk, hogy bemegyünk a kórházba. Ehhez a művelethez medve előkotorta a saját gerincsérves mankóit, amivel Barnesz elkezdett játszani, majd ráejtette a lábamra.
    Akartam enni egy kis gombalevest, de nem tudtam odaülni az asztalhoz, úgyhogy kitaláltam, hogy megiszom tányérból. És akkor belefolyt a gombaleves az ölembe, bele a nunámba, átázott a szoknyám.
    És akkor átöltöztem, és Medvére várni kellett, és leültem vissza a kanapéra.

    És akkor kiderült, hogy basszamegakurvaélet, beleültem a maradék gombalevesbe. De nem vészes.
    Irány a Flór Ferenc, onnan átirányítanak az Uzsokiba. Gombaszagom van.

    És akkor Dolce&Gabbana Light Blue – Escape to Panarea.

    És akkor megálltunk, és bementünk, és a sürgősségi az épület másik oldalán van.

    És tetanusz, és térdröntgen, és mitől ájultam el.

    Hát, keveset ittam, meg fél éve volt kemóm.

    Neurológia.

    Neurológia a lófaszt, egy csomó teszten vagyok túl, minden faszergányos, megyek haza az 1 éves és a 4 éves gyerekhez, meg egyébként is, meccs van.

    Szóval nyugi, nincs gáz, rák volt. Jó, de alá kell írnom a papírt, ha visszajöttem a röntgenből. Nem hiszi, h törés, de a porccal lehet valami szar.

    Húzzam fel a szoknyát, hogy a tetanusz, de valami ráragadt a fenekére, de leesett, miaz, agomba, felvenné a gombámat? Nem tudok lehajolni, adjacsak, kidobom szívesen.
    Nálunk tegnap főzött a feleségem gombalevest, de látom van baj bőven, haha.

    Haha.

    Röntgen.

    Nem tört.

    Leültem Medve mellé.

    Révületben volt a félelemtől, az aggódástól, de rácsapott egyet bátorítólag a térdemre, hogy nem lesz semmi baj.

    Nem, bazdmeg, eltörted a térdemet. Most.

    De nem.

    De papírok, aláír, hazajön, puszi, vigyázzonmagára, igyonfröccsöt.

    Vodka.

    Csak az a biztos.

    Megosztás: