Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

június 2015

    alma meg a fája

    Dühös vagyok én nagyon-nagyon csalódott.

    Köszönöm, de nem azért írtam be a gyereket ügyeleti időre, mert

    • lusta vagyok
    • zavar Barnabás
    • unatkozna a gyerek
    • rákos voltam és gyenge vagyok
    • mert nem bírok két gyerekkel
    • mert gonosz vagyok
    hanem mert dolgozom.
    Dolgozó anya és dolgozó apa. 
    Mindketten dolgozunk.
    Van, hogy hétvégén is.
    Egyszerűen döbbenetes, hogy ebben a világban csak az orvos, az auchan pénztáros, a zöldséges, a titkárnő és a tanárnő a dolgozó. Igen, nekünk ilyen munkánk van, de ott kell lenni, tárgyalni kell, megbeszéléseket tartanak és… á, egyszerűen sírni volna kedvem.
    Nem szeretem, ha “megengednek” nekem valamit “tekintettel az állapotomra”. Valami olyasmit, ami másnak kérdezés nélkül jár.
    Sokat gondolkodom egyébként Gergőke óvoda előkészítős dolgán is: van-e értelme annak, hogy folyamatosan ő legyen a legkisebb a csoportban? Nem tudom, nem hiszem. Csodálatos lett volna, ha az általam legszuperebb pedagógushoz kerül a másik gyerekem is, de nem bármi áron. Pláne nem úgy, hogy valaki sutyiban meg-en-ge-di, mert hát jaj, de nehéz nekünk, és csak most, csak nekünk, nodeaztán.
    Nem szeretem az ilyet. Nincs ingyen kenyér, ingyen lehetőség, ingyen menet. Előbb-utóbb mindennek megvan az ára, az élet már csak ilyen. 
    Holnap szülői: én egy dolgot fogadtam meg – hogy kussolok. Egyetlen árva szót sem szólok, és megteszem magamnak azt a szívességet, hogy később reagálok.
    Dühös vagyok, csalódott és nagyon keserű a szám íze.
    Megosztás:
    Egyéb

    Feng shui

    Noha nem hiszek abban, hogy a feng shui a kulcs a boldog élethez, mindenképp hiszek abban, hogy a térrendezés kiemelkedő fontosságú a lakásban.
    És ezen a ponton fel is nyeríthetünk a röhögéstől.
    A térrendezés alatt az elmúlt négy évben nem azt értettem ugyanis, hogy vajon a fa szélkelepelő vagy a kis csobogó kerüljön a sarokba, hanem hogy leviszi-e Medve a lombvágót abból a kurva nappaliból, vagy lekerül-e végre a fürdőszobából a bútorlazúr a garázsba. 
    Lépések, lépések, na.
    Mindegy, eljutottunk végre odáig, hogy valóban a térrendezésen törhetem a fejem, és volt egy nagyobb megvilágosodásom is: többféle térrendezési elvet vetettem össze, és rájöttem, hogy az ősi  magyar térrendezési hagyományok és a feng shui iránytű iskolája (nem a bagua, az iránytű!) nagyon sok hasonlóságot hordoznak magukban. 
    Szerkesztettem, rajzoltam, szögmértem, iránytűztem, és arra jöttem rá, hogy ez így most pont rossz, ahogy van, minden tökéletesen ellentétes színű/formájú/osztású és nem is érezzük benne jól magunkat.
    Nem voltam rest, kifejtettem eme aggodalmamat életem párjának, aki nyugtázta, hogy akupunktúra megy, feng shui jön, majd másnap átrendezte a konyha felőli nappali-étkezőt. Az ottani ülőgarnitúrának lassan mennie kell (darabokban van és 30 éves), de egyelőre nincs pénzünk olyanra, amilyet szeretnénk semmilyenre, úgyhogy marad, de a bordós szőnyeg remek oda, mert déli oldal, föld elem és eleve, ott van a szerelem sarok a házban. Mint megtudtuk.
    Lapos bútorok kellenek oda, földszínek, szerelemre utaló jelképek, emberábrázolások. Dombot, tájat, sivatagot ábrázoló művek, úgyhogy a férjem mondta, hogy szerinte fellobban a láng, mint a kurvaélet, ha levesszük a csendéletet és felteszünk helyére egy Lenin a Kaukázusban című opuszt. 
    Nem várta meg a válaszomat, vihogva elmenekült.
    Gyermeteg lelkű, hasznavehetetlen jószág.
    —————
    A hálószobánk északnyugati területre esik, ide citromsárga, narancssárga, barna, terracotta színek, agyag, kerámia tárgyak, négyszögletes formák kellenek, ugyanaz, mint a szerelem sarokba úgyhogy tulajdonképpen hagyhatunk mindent úgy, ahogy van.
    Medve szerint ez menni fog.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény!

    Pont azt teszed, amit gondolok: az anyáddal szórakozol!
    Hogy a büdös, retkes búbánatban tudsz 5 hete a nyakamon lógni? Hogy a jó nyomorult életbe fertőzöd vissza magad újra és újra, hogy zöld takony jöjjön az orrodból? És mindennek ellenére hogy nem fekszed végig a napot? Miért rohansz, üvöltesz, kellemetlenkedsz, nyígsz, kácsongsz, cucorogsz és rosszalkodsz folyton?
    Miért??? 
    Jó, rendben, odaülök melléd az ablakba, ha már bábozni nem akarsz, csak előszedetted velem és otthagytál. Okés, megválaszolom ezt a mailt, aztán felülök az ablakba.
    Te ne, te ne, te ne röhögj… 
    Mit nézel? Igen, ez az eső. Hallod? Kopog. Kipp-kopp, pliccs-placcs, tiszta víz minden. Oké, már mindegy, dugjuk ki a kezünket. Majd legfeljebb megint éjszaka dolgozom…
    Dugjuk csak ki: látod? Eső.
    Ilyen az eső illata. Ilyenkor a szomjas virágok inni kapnak, a szőke kisgyerekek orra pedig nedves lesz, mint a kutyáké.
    Gyere, na, ide tesszük a párnát, hajtsd ide a fejed. Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Szeretem a meleg kis testedet, szeretem a párnás kis kezedet, szeretem a gyönyörű szempilláidat, végig is puszmákolom őket. 
    Bocs, ezt fel kell vennem, de közben simogatlak, simogatlak, csak maradj csendben.
    Nna, ez jól ment, ügyes voltál.
    Almát kérsz? Várj, hátha elérek az asztalig a lábammal, és valahogy meg tudom markolni a kis műanyag edényt, amiben az alma van. Vicces, ugye? Na próbáld te is, így, igen, mozgasd azokat a kis hurkás görcs lábujjaidat.
    Gyere, na.
    Hát beszéljünk komolyan: itt ragadsz velem? Ezt akarod? Mert én… én… én… 
    … én is.
    Ne félj, nem bánatomban sírok, csak nagyon nehéz a szívem. Zsákutcába futottam veled, és ennek véget kell vetni.
    Köszönöm a zsepit. Kifújjuk, így ni. Na. Látod? Már vége is.
    Na figyelj, Rumcájsz, kössünk alkut: legyen 3 nap. Muszáj, Gerusz, és még így is nehéz lesz: éjszakába nyúló gépelések, zsúfolt, munkával teli gyerekmentes napok, találkozók és átvirrasztott-szerkesztett-szövegírós hajnalok.
    Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény! Segíts nekem, hogy  jó legyen, hogy jó lehessen, hogy jó lehessek neked. 
    Segíts, hogy jó anyukád lehessek.
    Na gyere, adj egy puszit és hallgassuk tovább az esőt, szagolgassuk egymást és hajoljunk olyan közel, hogy összekuszálódjanak a szempilláink. Gyere, Kismackó, szórakozz az anyáddal.
    És ne haragudj, hogy kitúrtalak itthonról akkor, amikor még nem voltál készen rá.
    Megosztás:
    Egyéb

    Eszünk – főzünk – jegyzetelek

     Annyira nagyon akartunk bundás kenyeret enni, hogy ihaj! Neki is álltam, és igen, tejmentesen, gluténmentesen is nagyon finom lett. Finom, ropogós, klasszikus.

    Tavaly Kriszta barátnőm mutatott egy paradicsomos pite receptet, onnan jutott eszembe ez a vajas tésztás lepény. Emlékeztem, hogy az kakukkfüves volt, úgyhogy tettem a lepényre is. Soha többé nem veszek itthonra kakukkfüvet. Értem én, hogy provansz, de nem szeretem, nem szeretjük.

    Ez pedig a méregdrága ünnepi tonhalsteak, kókuszzsírban-vajban (vajat lehet, ha tisztított vaj /ghee/ akkor még jobb).
    ———–
    Egyébként ma csodálkozom és bosszankodom – valamit nagyon rosszul kommunikálhattunk az óvodában, ugyanis egyértelműen kiderült, hogy azt hiszik, hogy én nem dolgozom, hanem gyesen vagyok.
    “A dolgozó anyukák” és a “dolgozó anyukák gyerekei” azok én vagyok, mi vagyunk, a mi családunk, a mi gyerekeink.
    Csütörtökön megyek szülőire, ott remélem ez tisztázódik, mert nekem nagyon kellemetlen.
    Megosztás:
    Egyéb

    Világvége. Na jó, nem. Csak hétvége.

    Pénteken még egész jó volt a helyzet: délutánra összekapartam Barnabást, hogy az ovis évzárón ott tudjon lenni, és ismét elámultam, hogy így is lehet óvodát, oktatást, gyereknevelést. Bámulatos, hogy egy órás műsort ilyen kicsi gyerekekkel, ilyen flottul és ekkora szeretettel le tudnak vezényelni!
    Éppen vége lett, amikor ránéztem a telefonomra, és a “nem értem oda, mert leállt a kocsi, vontatni kell” üzenet fogadott.
    Szürkebarát kinyúlt.
    Gyorsan a kocsiba be, haza, gyerek ki, anyu hála az égnek épp nálunk, mi ketten el, elvontattam Medvét a szerelőig. A harmadik kanyarban szakadt le a kipufogóm, úgyhogy a két beteg kocsival leparkoltunk, ekkor még megpróbálta beindítani a Land Rovert Ádám, hogy na akkor hátha, de nem, sőt, még egy hangos ccccsssszzzzz kíséretében leeresztett a kerék is. Vége a guminak is.
    Szombaton Gergő magára rántotta a fürdőszoba szekrényt, itt erősen térdre estem imádkozni, hogy nem halt meg, ugyanis körülötte sebbenzin, alkohol, hidrogén peroxid csapódott a földnek, és az ajtó fogta meg a szekrényt, hogy ne lapítsa szét a gyereket.
    Délután fejjel nekiesett a lépcsőnek, este pedig az én lábamat csípte meg egy pók: ödéma, lilulás, minden.
    Vasárnap Könyvhét, Barnabással mentem, de egész jó volt, nyugodtan tudtam dolgozni, nagyon rendesen viselkedett, nem volt vele semmi baj, szerintem érezte, hogy ez több kettőnél már.
    Úgyhogy most a rendkívül sportos, túraautó hangú Imrével járunk, és talán már holnap mennek a gyerekek oviba-bölcsibe, én pedig dolgozom, dolgozom, dolgozom.
    Szuper volt egyébként, mert találkoztam a kiadómmal is, átbeszéltük a dolgokat, elmondtam, hogy haladok és egy biztató mosoly illetve egy “ahogy az angolok mondanák, take your time, dear” volt a válasz.
    Ezt a nyomás nélküli hozzáállást nagyon de nagyon szeretem.
    Megosztás:
    Egyéb

    Akupunktúra

    Ha most kellene dönteni, azt mondanám, hogy nem az én utam.

    A vizsgálat teljesen a keleti gyógyítás rituáléja szerint zajlott, elmondtam, hogy műtét volt, 6 kemó, 3 sugár, triple neg, grade 3, Ki: 45%, és minden más adatot. Elmondtam, hogy hogyan diétázunk, megmutattam a nyelvem, megmérték a vérnyomásom, kitapogatta a pulzusom, majd elmondta, hogy a máj pontokat, a vese pontokat és a slaktalanító pontokat fogja stimulálni.
    S lőn.
    Éreztem, bizsergett, volt tompa nyomás, ahova beszúrta a tűt, Kimeredt szemmel néztem a plafonon a sarokban lévő orbitális pókhálót miközben Barnabás (akit nem tudtam nem vinni), megköpölyözte magát odakint a kezelő előtt és jókat röhögtek az asszisztens-tolmáccsal, majd bejött 3 köpölyakármivel magán, hogy ő most transformers.
    Kiszedték a tűt, kifizettem a kezelést, kifizettem a gyógynövényket, majd be is írtak a következőre, én pedig nem tudom, hogy lemondom-e, vagy nem. 
    Nem tudom, tényleg nem.
    Barátságos volt az orvos és a diagnózisból is kiderült, hogy tulajdonképpen olyan irtózatosan sok javítani való most nincs rajtam, csupán a májat és a vesét, illetve az anyagcserét kell stimulálni, továbbá a stresszt csökkenteni – ha van. Mondtam a petefészkeket is, ott maradt egy kis gyulladás, de úgy fest, a ciszta kiürült, a lázam lement, az egyetlen rossz dolog ebben a ciszta ürülésben az volt, hogy elmaradt ezen a héten a kedvenc barátcsalád-családbarát bolondjaimmal a találkozóm. 
    Szóval most nincs akut gond. Bementem a nőgyógyászhoz is, minden oké, túl vagyunk a nehezén, el lehet (és el kell) kezdeni terhelni, mozogni.
    Vége van.
    Az akupunktúra nagy kérdés marad számomra, de most azt érzem, hogy helyette inkább másik filctollat választok a dobozból.
    Megosztás: