Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

november 2015

    Egyéb

    Áramszünet

    Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 
    Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték… és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.
    Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.
    Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.
    Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.
    Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Láncreakció

    Volt a házunkban egy Büdös Vécé.
    A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.
    Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.
    Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a “majd egyszer”.

    tovább

    Megosztás:
    Egyéb

    … vagy elmondom, vagy kipukkadok

    olyan nagyon szomorú vagyok az utóbbi időben. Nem, semmi extra, nincs nagyobb káosz itthon, mint általában, nincs munkahelyi csőd, nincs semmilyen óriás tragédia…
    Azt hiszem, azóta nem vonultak el teljesen a felhők, amióta Budapesten állomásoztak a menekültek. Menekültek, migránsok, számomra egyik szónak sincs különösebb jelentősége, pedig pontosan tudom, hogy a menekültek balra, a migránsok jobbra használatos. Az emberek. Az emberek az utcán.

    tovább

    Megosztás:
    Egyéb

    A nap, amikor elszakadt, majd összeforrt a Waldorf álom

    Valószínűleg rosszkor és rossz időben csattantak össze. Még azt sem mondhatnám, hogy nagy volt az ÜGY, de fájó seb maradt utána – Ádám és Barnabás egyik óvónénije szóváltásba keveredtek.

    Bánatos volt nagyon a férjem, mert olyan értelmetlen volt az egész, annyiszor átbeszéltük, átrágtuk, kiköptük, visszacsámcsogtuk a dolgot az elmúlt időszakban, most pedig mégis falba ütközött és teljes értetlenséget kapott megértés helyett.

    Ez van, senki nem tökéletes. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki lehet figyelmetlen, de… azért olyan rossz érzés volt egész nap, olyan izgága, gombócos. Hát, ez van, ezzel együtt még mindig ez a legjobb, de…

    … és este megcsörrent a telefonom.

    Sziasztok, nagyon sajnálom, nagyon bántott egész nap, nagyon hirtelen reagáltam. Egyáltalán nem volt igazam, hogyan is felejthettem el, tényleg nagyon bánt, és sokkal jobban fogok figyelni. Bocsássatok meg, remélem nincs harag.

    Egy pillanat alatt nyert értelmet az, hogy együtt vagyunk egymásért, hogy egyenrangú félként veszünk részt ebben a kapcsolatban. Életre kelt a gondolat, hogy hibázunk, belátjuk, és igyekszünk jobban csinálni legközelebb. Nincsenek életre szóló naaaaaaagy dolgok, minden nap új nap, és mindig van lehetőség javítani.

    Mosolyogva tettük le a telefont.

    ————————
    Na jöjjön egy kis insta-bővebben:

     Felhő szétszerelte a kicsi sámlit. Láttál már komondort szégyenkezni? Nem? Na, ilyen.

     Ilyenek az estéink. Még egy alma, egy kis Böngésző a fáradt kismukikkal. Aztán jóéjt puszi, lámpaoltás… és onnan villámgyorsan alvás elszabadul a pokol: kacarászás, ágyon ugrálás, éjszakai víz, hol a cumim, nem kényelmes a takaró, eltűnt a macika…

     Tegnap csúcsminőségű quinoat vettem, ráadásul féláron, a Müllerben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

     Anyu hozott pirospaprikát:friss, idei és valami elképesztő szíve, illata van! Hmm… lehet, hogy egy jó csirkepaprikás lesz most a hétvégi húsnapon?
    Kétesélyes a dolog, holnap ugyanis gombászni megyünk, ha nem esik az eső. Igen, gombászni, ráadásul Gergő bölcsijével. Csuda egy hely ez, na, mondom én 🙂

    Megosztás:
    Egyéb

    Mindennapok.

    A fő foglalkozásom az lett, hogy anya vagyok.
    Sosem hittem volna, hogy ennyire el lehet merülni, meg lehet mártózni az anyaságban, de nagyon jól esik. Nem feltétlenül arról beszélek, hogy a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek, hanem összességében minden olyan női/anyai tevékenység, ami eddig idő hiányában kimaradt.
    Élvezem a főzést, mert nem kell sietnem. Változatosan eszünk, szépen terítek, gyertyát gyújtok. Esténként hosszasan fürdetek, és minden este legalább 3 mese jut (Anyu áthozta a kedvenc gyerekkori mesekönyvemet, egyszerűen olyan, mintha hájjal kenegetnének, amikor olvasom. Meleg, kakaóillatú, vaníliafelhős szép emlék.)
    Szóval mesélünk, összebújunk, nevetgélünk, majd elalszanak, én pedig… én pedig velük alszom. És Medve is.
    Igen, most egy szobában alszik a család.
    MOST jó így nekünk – jobban alszanak a gyerekek, ha felriadnak, meg tudom őket nyugtatni, és sokkal békésebb, mint amikor külön aludtunk.
    Nem tudom, meddig lesz így, de nem gondolom, hogy határidőhöz kellene kötni – amint valaki nem érzi majd jól magát ebben, akkor változni fog. Úgy sejtem, ha kész lesz a szobájuk, kitúrnak majd minket, és addigra nekünk is kész lesz az új, gyönyörű hálószobánk, 
    Ugyanis most nem igazán van hálószobánk. 
    Amikor beteg lettem, a dolgozót és a hálószobát kicseréltük, így a dolgozó lett teljesen szeparált helyiség, a hálót pedig egy boltív választja el a kis nappalitól. Igen, bizonyos fokig elzárt, intim szféra így is, mert jobbára a ház másik oldalán vagyunk, ahol a konyha, az étkező, Barnabás szobája (ami most már gyerekszoba néven fut, mert közös) van, de anno a háló-dolgozó cserének annyi volt a célja, hogy szem előtt legyek, ha rosszul lennék, elájulnék, ilyesmi.
    … én pedig remélhetőleg soha többet nem leszek beteg.
    Még akkor sem, ha most épp beszakad a mellkasom és a hátam, remeg kezem-lábam és állandóan fázom. Pedig jó lenne begyújtani a rakétákat, mert sok dolog vár most ránk: egy egész csomó tennivaló, ünnep, kiállítás, fesztivál, vásár van most a közeljövőben.
    Márton napi libakergetés, Waldorf Karácsonyi Bazár, Mary Poppins előadás a Madáchban (ez még nem biztos), és 
    elkezdődnek a fazekas óráim
    amit el nem tudom mondani, hogy mekkora izgalommal vártam már. A legszuperebb helyre fogok járni, és ha minden igaz, szerdán már kezdek is!
    Így telnek a napjaim. Ennyi mindenre van időm, mert nem 8-9, hanem csak 3 megrendelőnek dolgozom. Komolyan mondom, azt nem értettem, hogy eddig hogy bírtam 🙂
    Megosztás:
    Egyéb

    Gyapjú, panír, tetoválás, korongozás

    Egész hétvégén a gyapjúbűvöletében voltam.
    Basszus, miért nem mondta eddig senki, hogy ez ennyire jó? Csillaghegyen voltam a Gyapjú Napon, szőttem, fontam, használtam orsót, rokkát, festettem, nemezeltem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, sőt, egyenesen odáig leszek. Kártoltam, körmöcskéztem, vettem bambusz kötőtűket és rengeteg gyapjút.
    Nehéz, hosszú hét lesz: holnap nagy kampány indul, közben pedig átüttetem a szemöldökömet, kedden Szent Márton nap az óvodában, szerdán pedig Barnabást viszem felmérésre, aztán táncra.
    Hogy ne maradjatok recept nélkül, elmondom gyorsan, hogy most szombaton hogy készült a rántott csirke:
    1. réteg panír: rizsliszt
    2. réteg panír: almaszósz (sózva!!)
    3. réteg panír: rizsdara sóval, majorannával, petrezselyemmel.
    A többi ugyanaz: olajban (kókuszzsírban) kisütni, és örülni annak, hogy roppan a külseje és lágy, krémes a panír belseje.
    ………….
    Felavattam a korongozót, és ez most már hivatalos: nekem van a legnagyvonalúbb férjem a világon (azt nem mondtam, hogy normális, csak azt, hogy önzetlen), ugyanis ez a karácsonyi ajándékom: felújítva, beszerelve, kemencével, tokkal vonóval. A legjobb az, hogy volt sikerélményem, azaz nem esett le a korongról az agyag, nem mállott szét, fel is jött, de természetesen rengeteget kell gyakorolnom, ügyesednem, mire abból edény lesz…
    Na ennyi a tény, most jön a nyávogás: fázom. Állandóan fázom. Nyűgös vagyok, álmos, aggódom, de megpróbálok tenni mindezek ellen.
    Először is csökkentem a zajt – szó szerint. A tévét levittük a pincébe. Nem, nem szándékozom arra nevelni a gyerekeimet, hogy két fadarabbal játsszanak, de szerintem naponta 3 rajfilm bőven elég. Egy Rumcájsz, egy Mátyás király és egy Magyar Népmesék. Így.
    Csökkentem a zajt: rengeteg régi anyuka társat töröltem most Facebookon. Olyanokat, akikről 6 éve semmit nem tudok, de nem is érdekel 😀 Akivel valamikor egyszer véletlen egy helyen homokoztak a gyerekeink, aztán bejelöltek, én meg vissza, (hogy ne legyek vadmalac) és úgy maradtunk. 
    Tudatosan vállalom a konfliktust mindenkivel, aki olyan játékot szeretne hozni a gyerekeknek Karácsonyra, amivel nem értek egyet. Nem azért, mert “majd én meghatározom”, hanem azért, mert én látom nap mint nap, hogy mi az, amit semmire sem becsülnek, és mi az, amivel játszanak, jól és jót játszanak. Egyébként most vérszemet kaptak a fiúk és jönnek, hogy mit nemezeljek nekik: rókát, sünit, mackót. 
    Egyáltalán nem a játékhoz kapcsolódik, de holnap mamuszt fogunk, ha hazajöttem a szemöldökfrissítésről. Bekuckózunk, főzünk egy finom teát, készítünk karfiolos pizzarudakat paradicsomos-olajbogyós mártogatóval, nézünk valami barátságos filmet (Barnesz imádja a kutyás-lovas természetfilmeket) és kész. Ennél több nem is kell.
    Egy pinteresten talált minta alapján készült, de szerintem tuti lett: ez az első domború tűnemez képem. Barnuska kapja majd meg az óvodai ünnepség után.)

    Megosztás: