Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

április 2016

    mindennapok

    Insta-bővebben, április legislegvégén

    12935061_1084892488235355_772973280_n

    Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

    12935066_239194376468394_322405539_n

    Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

    12935143_1058379857567399_1202440129_n

    Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

    12965023_231613507208629_255585582_n

    … akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

    Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

    12965852_483842975154494_807345053_n

    Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.

    13102551_1019926894765083_1558088970_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Ebay-aliexpress rendelés

    Réges rég nem rendeltem semmit, most azonban újra szétnéztem a (nem is annyira) filléres holmik birodalmában, és összeválogattam egy adagot, amit meg is rendeltem gyorsan:

    2016-04-282

     

    1.,Beírod,hogy large bag organizer, és nagyon nagy eséllyel ezt dobja ki. Szeretem a táskarendszerezőket, ugyanis mindig malaclopó táskákkal jövök-megyek, természetesen belső elválasztás nélkül és hát csak dagasztom, dagasztom,dagasztom azt a rengeteg lomot, amit egy női táska rejthet. Családi berkeken belül legendás volt az a postai ügyintézésem, minek kapcsán elkezdtem kipakolni a táskám tartalmát,és dezodor, kötőtű,préselt kutyarágóka, határidőnapló, ebédes doboz, mindmáig harcoló szovjet alakulatok is előbukkantak a Mary Poppins tásenykából…

    2., Új előlap az ipadre. Ugyanilyet vettem múltkor, csak akkor tengerészkékben, most odaverek a rendszernek,arany lesz.

    3., Szintén elhasználódott az iphone-om hátlapja, jön a nyár, hippi leszek.

    4., Rókás sál. Teljesen felesleges, valószínűleg párszor hordom majd csak, de annyira szeretem a vízfestékkel rajzolt mintákat, hogy azt hiszem 3 dollárért nem tudtam/nem is akartam ellenállni.

    5., Nem hülyeség a recés vágó: krumpli, cukkini, répa, karalábé, cékla… ezek mind-mind tepsiben sütve is előfordulnak nálunk, és minél nagyobb a süthető felület,annál ízgazdagabb a végeredmény. Egy kis kókuszzsír, fokhagyma, fűszerek, hozzá némi mártogatós és kész is az ebéd.

    6., Nagyon szeretem ezt a képet, és pont szembejött egy ilyen nyaklánc. Ennyi,kész passz, repült a kosárba.

    Nagyon boldog vagyok a kis szarjaimmal, na 😀

    Megosztás:
    alma meg a fája

    A fiúk szobája

    A Pinteresten azért bele tud bolondulni az ember lánya, hogy milyen tűpontosan tervezett, csodás fiúszobákat álmodnak egyesek.

    Minden passzol: passzol a szőnyeg, a fal, az ágynemű, passzol a függöny és a tárolók, minden fa minden fával, de úúúgy, hogy a nyálam csorog, hogy ilyet szeretnék,akarok, kell,most azonnal.

    A valóság és a lehetőségeim finoman szólva is fényévekre vannak ettől. A régi lakásból a galéria nem passzol a fiúk ágyához, a parketta a leendő tapétához, és ha még mindent mindennel nagy nehezen összhangba hozunk egymással, akkor sem számoltunk azzal, hogy

    • valaki beállít egy villámmekvínes képpel
    • Gergő a Faber Castell Gelatos stickjeimmel MINDENT összefirkál
    • bokáig áll a dupló a szobában
    • találok egy megpenészedett almacsutkát a matrac alatt
    • letépik a falról a könyves polcot, mert azon hintáznak (büdös trógerek!)

    Ezzel együtt összeraktam egy moodboardot, főképp Medvének, hogy lássa, nagyjából mire gondoltam,mikor Gergő és Barnabás közös, nagyfiús (muhaha) szobáját terveztem:

    2016-04-281

    Semmiképp nem szerettem volna tematikus szobát, de valahogy mégis olyan lett.Nem tehetek róla: a rengeteg fa bútor és az a tény, hogy 11 db húszméteres fenyő van az udvarunkban erősen meghatározza a … mittudoménmit. Nem tudom befejezni ezt a mondatot, pedig pisilni is elmentem, hátha ott jön az ihlet.

    1., Lámpa. Erről bővebb mondanivalóm nincs, valami klassz,fiús,rusztikus lámpát gondoltam a szobájukba és ren-ge-teg apróbb fényforrást. Az galériára.A cserépkályhához. A könyves falra. A galéria alá. A játékokhoz.

    2., Az egyik falon biztosan téglamintás tapéta lesz, a többi fal még kérdés, majd kiderül.

    3., Zöld, sárga, csontszín, érett barna színek tetszenének, vidám nyomatok a falon és rengeteg tároló.

    4., Kuckós lesz az egész: egyrészt beépítjük a régi galériát, aztán a könyves falon lesz majd egy olvasó pad, és a cserépkályhát is kifejezetten úgy kértük,hogy két nagy padkája legyen, ahova kényelmesen oda lehet ülni, hátat a kályhának támasztva olvasni.

    5., Nyilván rengeteg tároló kell, a mostani berendezésnek ez a legisleggyengébb pontja: gyakorlatilag alig vannak tárolók, így átláthatatlan és kusza az összes szett.

    Hát, egyelőre ez a terv;)

    Megosztás:
    mindennapok

    Felépülni lelkileg a rákból

    Nem is tudom, mikor volt az a pont (vagy hogy volt-e egyáltalán ilyen pont),amikor valami megváltozott,és ahogy az ilyenkor lenni szokott,

    a valami által minden más lett.

    Elfelejtettem egy kontrollt, ciccegtem egy plusz vérvételnél, elfelejtettem az addig fejből mondott tajszámomat, elkevertem az orvosi mappámat, és-figyelj, baszki!- MEGETTE A KUTYA A MAMMOGRÁFIÁS FELVÉTELEMET.

    Az is nagyon sokat számított, hogy orvost váltottam. Biztos, hogy a doktornő alapos volt, körültekintő és kemény, de ez azzal járt, hogy láttam a rettegést a szemében, márpedig ha maga az orvos fél a ráktól, akkor a betegnek nem sok esélye van.

    Aztán változtattam (muhaha, szigorítottam) a diétán is. Mertem dühöngeni, hosszú távra tervezni, döntéseket hozni. Mertem olyan döntésekbe beleállni, amik egyáltalán nem a “play it safe” kategóriába tartoznak.

    Már nem rettenek meg attól, hogy szükség van rám, hanem örülök neki.

    Sok embernek tartozom köszönettel, hogy eljutottam idáig. Kellettek hozzá a terapeutáim, a projektvezető orvosom (aki nem az onkológus nő, de mégis, az onkológus doktornő is kellett a javuláshoz,mert olyan szinte vágta le a biztosítékot, hogy felálltam és eljöttem), kellett a családom, két jó barátnőm (nem is nagyon van több, olyan igazán közeli) a gyerekeim, és a férjem.


    Nagyon fontos volt az első pár hónap, el nem tudom képzelni, hogy vészeltem volna át ép ésszel, ha nincs segítségem – de volt. Nem gondolom, hogy ilyenkor bárkinek a pránanadival, a tájcsival, a reikivel kellene foglalkoznia, ebben a szakaszban nekem semmi erőm nem volt a belső fejlődéshez, és , talán ahhoz sem lett volna, hogy talpon maradjak, ha nem áll mellettem az akkori terapeuta.

    Elmondhatom, hogy szerencsém volt: mindig olyan segítő került mellém, akire akkor, abban a szakaszban a legnagyobb szükségem volt, és ez a szerencse megmaradt most is: remek orvosok figyelnek az egészségemre és olyan könyvek, tanítók, tanítások vagy csak szimplán élethelyzetek terelgetnek, amik…uhhh!!! Mázlista vagyok, na.


    2104a53b4a2b915051296dde7685b72b

    Megosztás:
    mindennapok

    Áramszünet – szerdai randi helyett

    Tegnap arról írtam, hogy mi az itthonoktatás – itthonról dolgozás egyik nagy kihívása, ma pedig arról fogok, hogy számomra mi a másik, amiben nagyon nagy kihívások vannak (értsd: kurva nehezen oldom meg), ez pedig a gyermekeim nélkül töltött idő.

    Nem kell Stephen Hawkingnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ha anyában lemerül az elem, akkor ez a rendszer borul: nincs tanárnő, szitter, szakács, bejárónő, anya, feleség. Anyának töltekeznie kell, ez nem kérdés, én pedig mutatom, hogy mik azok az apróságok, amik egy kicsit emelnek az energia szintemen minden egyes alkalommal.

    HHrelax

    1., Fürdőgolyók, fürdősók, fürdőbombák, ilyesmi. Szeretem a Lush termékeit és a Bomb cuccait is, valami miatt az utóbbi közelebb áll az én ízlésvilágomhoz. Bár mindkettőben van kifogásolható összetevő és nevetségesen erős az illatuk-színük, mégis egy kádnyi mennyország minden egyes alkalom, amikor elnyúlhatok egy kád habos-gyümölcsös fürdőben.

    2., Idén ez lesz a választott naptejem arcra: ez is nagyjából mindennek ellene megy, amit a hétköznapokban követek, de mégis szeretem,mert valóban nagyon jól véd a káros sugarak ellen. Napozni pedig nagyon-nagyon szeretek. Ha nem is a kifekszem-a-napra módon, de sokat vagyok a teraszon, krumplit hámozok, teregetek, és telis-tele vagyok kisebb-nagyobb anyajeggyel, úgyhogy kell a naptej, hogy biztonságban érezzem magam, a másik pedig, hogy naptejre SOSEM sajnálom a pénzt.

    3., Jógaklikk. Ó, a Jógaklikk előfizetésem! Mindössze 3400 Ft, rengeteg magyar nyelvű, honi berkekben sztárnak számító oktatók, szóval nagyon klassz, tényleg.

    4., Kávé. De nem is akármilyen:) Én csak Lynard Skynardnak hívom, de nyilván nem ez a neve, és az egyik legjobb kávé, amit valaha ittam. Kókuszkrémmel vagy mandulatej habbal is isteni, de van, hogy csak simán egy csipet fahéjjal hozza Medve, és ez a legjobb benne: ágyba kapom a kávét minden reggel, miközben pont besüt a Nap az ablakon – először a lábujjaimat, a kávézás végére pedig elér az arcomhoz, és ha sikerül így felkelnem, akkor az egész napom nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és nehezebben kapok agyérgörcsöt a neveletlen kölykeimtől.

    Megosztás:
    mindennapok

    Tervek, fogadalmak, ötletek májusra

    Na jó, most lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de ebben az “itthonról dolgozó + főállású anya” dologban az egyik legnehezebb dolog felöltözni. 

    Szégyen ide, ciki oda, van, hogy délután döbbenek rá, hogy még mindig egy basic tengerészkék topban és egy kockás nadrágban vagyok, ami színben roppant harmonikus, mintában rendkívül vagány, de mégiscsak egy pizsama.

    A ruhatáram teljesen megváltozott: leszámítva a megbeszélésekkel teli napokat igazi anyaruháim vannak: farmernadrágok, topok, szoknyák, klasszak is lehetnének, mert vannak merészebb holmijaim, no meg nem félek a színektől sem, de sokszor mégis unom az egészet, és mire felöltöztetem a gyerekeket, minden fantázia nélkül felkapok egy farmert és egy pólót, és úgy megyek el itthonról.

    Hiányzik nagyon a “putting me together” érzés, az az érzés, amikor úgy érzem, hogy a lehetőségeimhez, a tennivalóimhoz, a testalkatomhoz és a lehetőségeimhez képest kihoztam a legtöbbet magamból. Nem alkalomról beszélünk, amikor az ember puccba vágja magát, hanem pont a hétköznapokról, a mindennapokról, a mókuskerékről.

    Szeretnék újra örömöt találni a mindennapi készülődésben.

    Ennyi, nem több, nem kötelezettség, nem kényszer: szeretném, ha csinosnak és összeszedettnek látnám a tükörképem. A kapszula ruhatárba csúfosan belebuktam: nagyon szeretem ezt a karamell-navy-bézs/fehér vonalat, de imádom a narancsot,a pirosat, a zöldet, a szürkét, a sárgát, a mustárt, a csíkokat, a pettyeket, a mintákat… szóval érted.


    Szeretném, ha Barnabásnak öröme lenne az úszásban, ha jól érezné magát a kis tanyasi közösségben és ugyanolyan varázslatosan használna az akupunktúra, mint eddig.Most látom csak igazán, hogy mennyit számít, ugyanis a múlt héten nem voltunk, és soha ilyen magasak nem voltak még a cukrai, mióta csak hazajöttünk a kórházból.


    Virágzik majd a bodza, szeretnék almás bodzakrémet és diabetikus bodzaszörpöt készíteni, illetve alig várom az eperszezont, ingünk-gatyánk rámegy a JÓ MINŐSÉGŰ diabetikus holmikra, így talán egyszerűbb, ha magunknak készítjük el.


    És hát Flóra, várunk 😉

     

    6dd517a4e77ef0297fae83a75c17c597

    Megosztás:
    mindennapok

    Hírek – minden rendben

    Immáron a…várjunk csak, számoljunk: onkológus-nőgyógyász, onkológus-tüdőgyógyász, vezető onkológus-belgyógyász, laborvezető főorvos és a vezető radiológus is egyértelműen bólintottak.

    Ez egyben azt is jelenti,hogy csodás a vérképem, alacsonyak a tumormarkereim, szóval örülünk, nagyon örülünk.


    Nyílt napon jártunk, nagyon tetszett, amit láttunk, úgyhogy hetente két délután egy kicsi, de annál lelkesebb közösségbe járunk majd a fiúkkal. Jó kis délelőtt volt, szuper időt töltöttünk a többi családdal, úgyhogy kedden kezdünk is, szerintem jó úton vagyunk.


    Igazi esős vasárnap délután van: alvással, laza kávéval, filmnézéssel és tervezgetéssel, konyhaszekrény beosztással, pincepakolással, kókusztejes kávéval.

     

    Megosztás: