Határozottan jobb.

Van egy nagyon klassz társas, ami pillanatok alatt elindította a beszélgetést és segített megfogalmazni a fiúkban a gubancokat.

Találtam néhány új zenét, azokat hallgatom minden nap.

Megérkezett Gergő ülésmagasítója, szuper, nagyon elégedett vagyok: majd’ 40 percig önfeledten és könnyedén ült, nem nyomta, nem hajlongott, nem folyt le a székről.

Újra van kedvem rajzolni, ráadásul vettünk puha, meleg szőnyeget a “műhelybe”, úgyhogy alkotásban gazdag napok vannak mögöttünk.

Maga az egész soroksári ikea nagyon tetszett, beszereztünk még pár dolgot a műhelybe, többek között egy zsúrkocsit, amin rengeteg festék, pasztell, kapocs, ecset, filc, vízfesték, ragasztó elfér rajta.

Táplálkozás-beállításon voltam, jó pár dolgot optimailzálni kellett, most rábukkantam egy nekem való online edzésre (megdöbbentően szakmai, az a tanácsadójuk, akinél anno Kolos születése után voltam konzultáción!).

Kolos áll, lassan lépeget, Barnus tanul és kókunyhót építenek Gergővel, havas az egész utca, megérkezett a valentin napi sálam… no, miről írjak bővebben?

változatlanul, küzdünk minden nap.

Annyira igénylem a változást, hogy óriási lendülettel átfestettem (na jó,inkább átfesttettem) az előszobát, átpakolom a szekrényeket, átszíneztem a hajam (ezen a férjem nagyon röhögött: barna vót, barna lett, szarnak dobtá’ ki háromezret organikus hajfestékre), átírtam a határidőnaplóm, átléptem a bűvös másfél kilométert futásban, átvettem a csomag illóolajat, amit rendeltem…át, át, át, jussunk végre át ezen.

A furulyavizsga tökéletesen sikerült, a könyvkötő workshopon álomszép könyvet készített és szuperül érezte magát,ilyen könyveket készítettek (a térképes az övé)

itt pedig maga az alkotó:

Nyilván sok gyerek volt, de róluk nem tennék fel képet, ezen viszont csak ő van.

Szóval kentünk, festettünk, vágtunk, ragasztottunk, szabtunk és varrtunk, díszítettünk és takarítottunk. Előbb-utóbb csak lesz valami az életünkből… ugye?

Azt hiszem, hogy ezek az időszakok átvészelhetetlenek lennének, ha nem lennének olyan segítőink, amilyenek vannak.

Csodás diabetológusunk van. Az egy dolog, hogy adjunktus, hogy óriási tudása van, hogy a legújabb kutatási eredményeket már régesrég ismeri, mire rákérdeznék, de ezen felül

• a világ egyik legkedvesebb embere. Annyira csendes, annyira mosolygós, annyira bájos az egész személyisége, hogy sokszor csak megölelgetném, és minden szar már attól jobb lesz, hogy elmondom neki és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj.
• megingathatatlan, teljesen szakmai, mindig készpénznek vehetem, amit mond.
• hiteles, odaadó (ha éjjel írok, éjjel válaszol, beszarsz), törődő és bátorító
• teljes egyenrangúságban dolgozik a szülővel

Csodás gyerekorvosunk van. Még nem olyan rég vagyunk nála, de sajnos pont az egyik legnehezebb időszakot fogta ki velünk.

• nem egy beszari alak. Alapos, stabil tudással bíró, a diabetológiában kiemelkedő ismeretekkel rendelkezik.
• szuper humora van
• értelmes, nagyon könnyen összehangolódtunk, nem kritizál, nem fontoskodik – csak segít

Jó, hogy vannak. Egy pokol lenne ez most nélkülük. De vannak!

… és talán lassan nyugszik a lélek, csitul a cirkusz és különleges jelentősége van a holnap induló nagyböjtnek.

Tisztul, nyugszik minden – ez most a nagy beszélgetések és a nagy sóhajok időszaka. És persze a rossz pillanatoké is.

-Anya, meséld el a születésem!

– Oké. Rettenetes volt. Féltem és fáztam, egyedül Zsuzsi volt mellettem, rettegtem, mert azt mondták, bajod lehet. Rettenetesen fájt és nagyon sírtam, apa nem lehetett ott és életem legrosszabb élménye volt. Abban az egész szaros napban egy jó volt. Te. Hogy megszülettél, hogy ott voltál, hogy egészséges kisbabám lett, hogy a legszebb voltál.

-Akkor a szar helyzetből is lehet jó? Mármint tudom, hogy nem szereted, ha azt mondom szar, de… lehet?

-Abszolút.

-Mert végülis jól sikerült?

-Borzalmas volt, de bármikor újra vállalnám, annyira klassz lettél. Csak nagyon zavar, hogy a saját boldogságodat akadályozod. Kérlek, mondd ki hangosan, hogy SZARBÓL IS LEHET VÁRAT ÉPÍTENI.

-Szarból is lehet várat építeni.

-És azt is, hogy megengedem magamnak, hogy a nehéz dolgok ellenére is maxiboldog legyek. Jó vagyok, elég vagyok, klassz vagyok!

Ezt is elmondja, folyik a könnye, ismételgeti, átölel.

-Akkor nem kell tökéletesnek lenni? Nem veszett fejsze nyele az egész?

-Nem. Sőt. Így lehetsz a legboldogabb, kisfiam. Gyémántom, Tubarózsám, Csillagom vagy. És élsz. És minden rendben van veled. Jó, hogy vagy és csak TE kellesz. És a legrosszabb napokat is jóvá teszi az, hogy velem vagy.

-Mi még egy rémes születést is kibírtunk:D

– Nono, a születésed pillanata maga volt a csoda. Onnantól meg már sima liba, ha foghatjuk egymás kezét.

-Mindenben?

-Mindenben.

-Jó.

-Jóéjt, moss fogat.

-Szeretlek.

-Hát még én.

Holnap lesz 8 éves.

napok vannak mögöttünk. Tudtuk és mondták anno, hogy eljön ez a pillanat, de erre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet hogy várni, itt nincs jó megoldás: diabéteszes krízis. Nagyjából a második évnél van, mostanra tudatosul a gyerekben, hogy mi mindent vett el tőle ez a betegség, és az is, hogy mekkora a súlya (nagyjából akkorra tehető a krízis, amikor megérti, mit jelent az, hogy meghalni, és ez nagyjából most tudatosodott benne).

Rettenetes küzdelmeink vannak egyik nap a másik után, étkezési zavarokkal, nagy lázadással, nyegleséggel és nemtörődömséggel, amik egészen odáig fajultak, hogy “nem is baj, ha elájulok, akkor bekómálok és meghalok és akkor nem kell többé szénhidrátot számolgatni!!!” meg “inkább engem már nem is érdekel, akkor meghalok”.

Borzalmas. Konzultáltunk a gyerekpszichológussal, nem lehet mit tenni, a legjobb kríziskommunikáció az, ha mennek tovább a napok és hagyjuk fájni – még nem érzi át a súlyát annak, amit mond és nem halálvágy van mögötte, hanem simán csak annyi, hogy elég volt ebből az állapotból.

Szívfacsaró, pokoli nehéz, emberpróbáló helyzet: agresszív Gergővel, Gergőt pedig szintén védeni kell, szóval… jöhetnek az imák értünk.

Igyekszünk tehermentesíteni a napokat: tegnap itthon tettünk-vettünk, polcot, órát, kerámiákat fúrt fel Medve, ma pedig Szentendrére mentünk Farsangfarka Fesztiválra, Parti Medvébe… Én pedig csak éjjel sírok, csak éjjel üvöltök a párnába, mert nappal nem lehet – elég neki a maga baja, nem kell, hogy az én kétségbeesésemet is lássa.

Meg amúgy is – megoldjuk.

-Megjött az új sálam, megjött az új sálam.

-Aham.

-Nagyon szép, nagyon szép, csudibundesz!!

-Hm.

-Akarod látni?

-…

-Na, akarod??

-Háttööö…

-RÓKÁS!!!

-Akkor előbb mosd ki.

Utána vagy 40-45 percig könnyekkel kacarászott. Ez a férjem. Örökítettem a génkészletét.

Háromszor.

Tegnap megvolt a hadak útja, azon mondjuk erősen elgondolkodtam, hogy egyetlen anyuka sem volt kisbabával a pulmonológián, mindenhol legalább egy ember kísérte őket. Amikor összenéztünk a főorvos asszonnyal, akkor fel is kacagott, hogy “Anya, hogyhogy nyaral? Mi ez az egy gyerekes lazsálás?”- kipukkant belőlem a nevetés, majd mondtam, hogy ultragyorsan fogja meg Kolost, mert bepisilek.

Megfogta.

Kolos jól van.Határozottan jót tett, hogy Gergő nem jár óvodába (egyébként kényszerűségből csinálja Barnus szövegértéses feladatait a másodikos olvasókönyvből), Kolosnak jól van beállítva a gyógyszere, és gondosan felhívta arra is a figyelmem a doktornő, amit magamtól nagyon nem akarok észrevenni: Kolos már nem baba. Még egy kicsit babaszagú. Még egy kicsit gömbölyű a talpa. De már karakteres, már egyéniség,már csibészkedik, széles a tenyere, megemberesedett, már… kislegény. Kurvaélet, hamarosan nem lesz babám, de ezt a csibészt kimaxoltuk. Göngyölgettük, hordoztuk, ringattuk, szagolgattuk.

Barnus ma korábban megy furulya órára,úgyhogy eleve túracipőt húzok, és remélem egy hatalmas sétát teszünk majd a parkban: bejárjuk a kastélykertet és kicsit felfrissülünk Gergővel és Kolossal. Jó melegen kell öltözni, hideg van 🙂

Na jó, azért ezek csak ilyen kis mikroprojektek, az igazán nagy projektjeim olyan tételek, mint “felkészíteni a Gergőt az iskolára”, de azért… most ezek vannak, vagy mi.

• Függönyvarratás. Ezer éve megvan az anyag, 6 db függönnyé kellene felszabdalni azt a 16 métert, úgyhogy most varrónőt keresek aki szépen, szakértelemmel megvarrja.
• Megérkezett a nyuszi. Szombaton ott fagyoskodtunk a Kopaszi-gát parkolójában, aztán kiderült, hogy a nagy havazás miatt 30-cal tudnak csak jönni és még 130km-re vannak Budapesttől, úgyhogy elfutottunk enni a Szederindába, ahol megintcsak elámultam, hogy milyen kurva drága és fantáziátlan, de legalább mentes.
• Meg kell rendelni Barnusnak a babzsákfotelt, nem tőlünk kapja, de Ádám keresztanyja megveszi neki a jó bizonyítványra és a szülinapra. Hurrá!
• Apropó jó bizonyítvány: kitűnő lett. Kiválóan megfelelt, nagyon stabil, biztos tudása van. Nekem meg egyre kevesebb, de őszülő hajam 😀
• Tegnap gyönyörű bögréket vettem a kedvenc boltomban, akkorák, mint egy vödör, úgyhogy ha csak 3-4 bögre teát iszom ma, már akkor kipipálhatom a napi folyadékot.
• Megvan a Valentin napi ajándék: körsálat rendeltünk egymásnak a Sulyandesign-tól. Az enyém virágos, az övé csíkos, remélem élőben is szép lesz.
• Kolos jól van. Ezt külön is érdemes leírni, mert úgy fest, tényleg ez lesz a megoldás: Gergő is és Kolos is jól vannak.
• Lefutottam életem első kilométerét. Nagyon jó érzés, és nagyon meglepődtem – egy hónap alatt jutottam el ide, július 16-án van az 5km, szóval ha nem adom fel, még sikerülhet is.
• Apa tegnap hozott arcfestéket, így ma Sziklaszörny és Tigris társaságában reggeliztem.
• Pakoljuk tovább az új “műhelyünket”, már csak agyagért kell menni és indulhat a korongozás – Gergő kifejezett kérésére.
• Megtaláltam a 3 éve itt-ott bedobozolt scrapbook cuccaim, áttettem ide az összes gyapjúmat (nem kevés, nem kevés :)), ide teszem a csomagolópapírokat és a fonalaimat, a varrógépet és az anyagfecniket, úgyhogy ha minden jól megy, egész helyes, napsütötte kis mindenes lesz itt <3
• végre-végre kezd valamiféle formája lenni a hajamnak, nyárra már elérem a rövid bobot.

Ti mit csináltok, mit olvastok, miben vagytok, mi most a “fontos”?

van házunk táján: jön Körte, a hathetes mini kosorrú nyuszi.

Ennek örömére tegnap egy kisebb afrikai ország éves gdp-jének megfelelő összeget hagytam a Fressnapfban, pedig a legnagyobb tételt, a ketrecet ajándékba kaptuk Kriszta barátnőmtől.

Ha minden rendben megy, megszokjuk és megszeretjük egymást, akkor majd jön mellé egy kis társ is, hogy ne legyen egyedül. A tenyésztő állati kedves, tök segítőkész és így nagy valószínűséggel a másik nyuszink is tőle lesz majd: a kennel tiszta, a nyuszik cukik és tényleg kicsik maradnak, ha egyszer már mininek vette az ember.

Remélem minden jól megy majd, mert elég komoly nehézségeken mentünk mostanában keresztül a fiúkkal, és szívből hiszem, hogy ez a kis szőrpamacs sok nyugalmat és új energiákat hoz az otthonunkba. Kerestük, kutattuk máshol is a párját, jó néhány tenyészetet megnéztünk, de igazából nem találtunk olyan nyuszi.t, akit most elhoztunk volna mellé szívesen, így marad az, hogy később érkezik mellé kicsi pajtás és úgy szoknak össze – a tenyésztő szerint nem lesz gond. Ha kisfiú érkezik, akkor bármikor jöhet, csak amelyik előbb ivarérett, azt ivartalanítani kell, ha viszont kislány érkezik, akkor ő csak ivartalanítás után jöhet, mert eret vágok magamon, ha kisnyuszik születnek.

A nyuszin kívül is újabb kalandokba kezdek: megrendeltem a vegán sajthoz az oltókultúrát, lesz sajtunk, joghurtunk, tejfölünk, ezekkel pedig sokkal színesebb és élvezetesebb lesz a 40 napos böjt, ami február 14-én indul. A Zsámbokiaknál most már van LÉ doboz is, úgyhogy turmixokkal és vitaminokkal is felturbózzuk majd a böjtöt. Medve tavaly hatalmas fegyelemmel csinálta végig, idén csatlakozom én is és persze a gyerekek is. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, gyorsan elmondom, hogy a böjt nem fogyókúra, szóval semmi baja nem lesz a gyerekeknek, mint ahogy azzal is remekül elvannak, hogy most tavasszal lesz 4 éve, hogy sem tejet (semmilyen formában) sem glutént nem fogyasztanak.

A böjt kezdetéig még tombol a farsang: ma lángos lesz (és zöldségleves), holnap fánk (és fahéjas ringlólekvár)… és persze nagy várakozás Körtére.