Itt is megtalálsz:
mindennapok

5 perc a semmiből – lófráltam

Még az idő is kiderült, ahogy lófráltam a kirakatok előtt. Be-betértem egy antikváriumba, kértem elvitelre egy kávét,megittam a Múzeum lépcsőjén, kibújtam a cipőmből és a zoknimból, és élveztem, hogy nem kell sietnem sehova.

Egy darabig még nyomkorásztam a telefonomat, aztán minden átmenet nélkül sírva fakadtam. Eszembe jutott egy osztálykirándulás még az ősidőkből, amikor cserfes kislányként azt ecseteltük, hogy ki kibe szerelmes, hogy kinek ki lesz a férje, hogy kinek mi lesz majd a foglalkozása vagy épp hol él majd – úgy harminc évesen -melyik országban.

Nos, az akkoriaknak jelentem, hogy 35 éves leszek másfél hónap múlva. Lemondtam a nagy karrierről, aztán a kicsiről is, és mostanra két olyan munkát hagytam meg, amit nagyon szeretek: az egyik könyves a másik spa, mindkettő kommunikáció.

Két gyerek, két fiú, egy erősen felújításra szoruló nagy ház, három kutya, aztán meguntam az összegzést, és nem folytattam tovább.

Önző dög vagyok, azokkal az emberekkel nem tartom a kapcsolatot, így baromira nem érdekel, hogy mi van velük.

“Kegyetlenszívűségem” teljes tudatában nyihogva felnevettem, de ment tovább a mozi: bodzavirágzás a kertemben. Meleg, nyálas babapuszik. Felhorzsolt térdek. Az érzés, amikor Medve megfogja a kezemet. Hatalmas komondor tappancsok a vállamon. Naplemente a Balatonnál. Kimerült sírás a tűzhely mellett. A friss, fokhagymás spenót illata. Gumimatrac és naptej. Sült, dióval töltött alma és csillagszóró. Hideg lábacskák és forró homlok. Visító kölykök és a széthasadó fejem. Komor csend utáni kibékülés, hogy ne feküdjünk le haraggal. Elvesztett nagyszülők. Rég nem látott testvér. Egy régi ezüstgyűrű, jé, el is felejtettem. Tulipán. Rák. Cukorbetegség. Rózsás fehéjas fehér tea. Nyx Amsterdam rúzs, fehér tornacipő. Drazsé kutya. Vegán töltött karalábé.

És ismét a hasam győzött, elindultam  dédinél a vendégeskedő gyerekeimért ebédelni.

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply