Megyünk, és Te tolod a kocsit, aztán elszaladsz, mert megláttál két pillangót. Kaviccsal irkafirkálsz a homokba, nem lépsz a csíkra, meleged van. Nekem is  levesszük a mellényt mindketten, átjárja a kellemes szellő a befülledt testünket, sokkal jobb így. Beszélgetünk, ráncolod a homlokod, grimaszolsz, mesélsz.

Zárva van a fagyizó, nehezen is magyaráznám el a mindenmentes fagyit, de sebaj, a postánál már nem is érdekel, egyedül mész be, viszed a csomagot.

Fel szeretnéd adni, adok pénzt, elmondom mit kell mondani, és már csak a lépcső aljáról nézlek, ahogy bemész, ahogy beállsz a sorba, hogy milyen nyurga vagy, milyen mosolygós.

Hogy lábujjhegyen állsz az ablak előtt, hogy elmondod, mit szeretnél, hogy nagy vagy, ó-de-nagy-vagy kisfiam. Én édes, puha, maszatos, konok, ragacsos, napillatú kisfiam.