Vennem kell egy blézert. Egy olyan blézert, ami újra A BLÉZER lehet nekem.

Tulajdonképpen mindig volt egy (két, három, sőt,négy) A BLÉZEREM: a kedvencem egy navy,tökéletes szabású, tűpontosan varrt darab volt, amit legjobban fehér inggel és farmernadrággal szerettem viselni. Csodálatos darab volt, egy Ralph Lauren darab, életem egyik legdrágább cucca evör.

Azóta teljesen, mondhatni kurvára és röhejesen megváltozott az életem, szóval minden tekintetben (ár. anyag. felhasználhatóság. kosztaszítás.) más szempontok vezérelnek, mint akkor,amikor még 38-as volt a méretem és tökéletesen manikűrözött a körmöm.

Most egy blézer kell, nem is kell, hogy túl drága legyen, nem kell neki váltótárs, semmi flanc, mert úgyis csak farmernadrággal hordanám, semmi mással.

Szóval C&A, Zara, Massimo Dutti, Mango.

A feladat adott.

————————————

Holnap.

Azaz ma, mert ezt a posztot elfelejtettem kiküldeni a nagy virtuális térbe, így ma reggel arra kapcsoltam be, hogy itt villog nagy boldogan.

No. Hogy mit kaptam a névnapomra? Arcüreggyulladást.

Nyúlós, ocsmány, sárga fikával (jaj, ne finnyáskodj, neked is volt már) és bődületes fejfájással, igazi akvárium-van-a- fejemen érzéssel.

Tegnap viszont megérkezett az elsős olvasókönyv és az írásfüzet meg a feladatlapok is, úgyhogy még este 8-kor is írt a drágám, és reggel azzal ébresztett, hogy hozta a könyveit 🙂 Egyébként az a pillanat, amikor gyakorolta a szótagolós tapsolást, hogy majd “felmondja” apának hibátlanul, na az… na AZ csodálatos volt.

Ugyanígy Apa láttamozta az írásfüzetet, mert Barnus kérte, hogy “Apa,írd oda, hogy jól van Barnabás,nagyon ügyes voltál kisfiam, csak így tovább és akkor kapsz egy igazi, élő papagájt” 😀