Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

alma meg a fája

    alma meg a fája

    Gergő születése – (sikeres VBAC)

    Úgy indultam el még hónapokkal ezelőtt az úton, hogy elfogadom, ha most is császár, mert életet ment, mert kell, mert nincs más út. A császármetszés csodálatos dolog, ha az egészség a tét.
    Amit viszont igazán szeretnék, az egy sikeres szülés: természetes úton.
    …………
    A víz természetesen éjjel folyik el: nyilván akkor, amikor egy utolsó töltött lángosért kimegyek a hűtőhöz. Egy pukkanás és elönt a meleg víz, én pedig három pislogás után rájövök, hogy Gergő eldöntötte a kérdést: a szülinapomon születik meg. Kórház, felvétel, “ebből nem lesz egyhamar gyerek”, úgyhogy én beköltözöm egy szülőszobába, felfekszem az ágyra és próbálok aludni – Medve hazamegy, alszik ő is, majd dél körül jön vissza.
    Dél körül befut az én csodálatos szülésznőm is, elrendez mindent, ekkor azért már nagyon fáj, hiába, a ballon, amit feltettek, megtette a hatását, úgyhogy nagyon hálás vagyok minden megigazított párnáért és derékmasszázsért. 
    Kora délután kis pihenő: az Orvosom és Zsuzsi úgy látták, hogy jobb, ha kapok egy adag fájdalomcsillapítót, hogy rá tudjak pihenni a végjátékra. Megkapom a löketet és alszom, alszom, majd hirtelen óriási fájdalomra ébredek, és onnan már nincs megállás: kapok oxitocint, a fájások erősödnek, Zsuzsi és az Orvos biztat, hogy tartsak ki, haladunk, haladunk.
    A nagy finálé egész gyorsan indul el: szerintem nem számítottunk arra, hogy a milliméterek játék után egyszer csak felgyorsulnak az események, de így lett “Ági, innentől csak rajtad múlik, hogy mi lesz. Megszülheted egy óra alatt és 5 nyomásból is, csak rajtad áll.” 
    És megszültem. Nyolc nyomással.
    Gergő gyönyörű, Medve szeme könnyes, szorítja a kezem.
    Zokogok és csak annyit tudok hajtogatni, hogy köszönöm, hogy hittek bennem, köszönöm, hogy segítettek, hogy támogattak: helyére került a világ, helyére került az életem, az életünk. Olyan kincset kaptunk vissza nőként, férfiként, apaként és anyaként, ami csak most vált értékessé, most, hogy már a miénk. Eddig nem is tudtuk, hogy hiányzik.
    Zsuzsival a VBAC+a gátvédelem gyerekjátéknak tűnik, ő ott az anyám, a dúlám, a barátnőm, az edzőm, a pszichológusom, a kősziklám egy személyben.
    Az Orvosomnak soha nem tudom majd eléggé megköszönni, hogy megmutatta, hogy mi az igazi nyugalom. Mi az orvosi odafigyelés, gondoskodás. Hogy mindig volt egy-két jó szava. Hogy összefércelte az önbizalmam és megmutatta, hogy mi a különbség a “nem megy biztonságosan” és a “nem hagyják neki” között. 
    Egy élet is kevés lesz, hogy feldolgozzam az élményt. Erősebb vagyok, mint valaha, szebbnek látom magam,mint bármikor az elmúlt 32 évben és boldog vagyok, olyan boldog, hogy el sem fér a szívemben. 
    Megosztás:
    alma meg a fája

    CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

    Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…

    Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

    Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk:

    • Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
    • ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
    • Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
    • mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
    Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!
    Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.
    Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 
    És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)
    Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 
    Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Remekül értünk hozzá, hogy túlbonyolítsuk

    az amúgy egyszerű életet.
    Barnabásnak 39.5 a láza, így nem jön a nagyi. Éjjel közöttünk aludt, ölelgettem a kis forró testét és nem győztem lázat mérni és fájdalmat csillapítani. Ilyenkor csak úgy alszik el, ha simogatom a fejét. Órákon át. Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy nekem jut ez a feladat. 
    Még befőztem tegnap egy adag meggyet, úgy volt, hogy ma jön a következő, de nem: Medvének be kell mennie dolgozni, aztán megy a Nagyihoz Fehérvárra, utána meg a telekre valami málnát vagy mit kiásni – ezzel nagyjából el is megy a  mai napja, cserébe viszont holnap belefulladhatunk a meggybe, egész nap csak magozni és magozni és befőzni és csomagolni fogok.
    Addig pedig jöjjenek az aktuális szívszerelmek
    • Tegnap, amíg Medvére vártam megnéztem a Hart of Dixie évadzáróját. Wade, ó, Wade!
    • Mindenképp vennem kell egy fekete maxiruhát. Farmerkabáttal, kendővel, nagy nyaklánccal, önmagában…
    • Ez a kis forgó az ágy fölé:
    • Sokszor eszembe jut, hogy kellene nekem Hermione időnyerője. Pinteresten megtaláltam a “mását”:)
    • Csodásan kipucolta medve a meggyfa körüli részt: ami átláthatatlan dzsungel volt, az most egy nagyobb, meredekebb, vadregényes sziklafal-szerűség, ahol végig-végig gyönyörű zöld talajtakaró futók laknak, csak nem látszottak a bozóttól. Nagyjából másfél méter a szintkülönbség, elég meredek a fal, úgyhogy oda robusztusabb növények kellenek, mint a kis sziklakertembe. Szívem szerint levendulát ültettem volna oda, de nincs elég fény ott neki, árnyékolja a meggyfa. 
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Szuperhatékony

    Talán ez a jelző illik leginkább erre a hétvégére. Szombaton este még elmentünk egy OBI- Metro körre, úgyhogy letudtuk a nagybevásárlást is (a végén már minden bajom volt), de lényeg a lényeg: az Eurovíziós döntő alatt már vígan pucoltam a zöldséget a Vasárnapi Nagy Feladathoz.
    Ó, igen.
    3,5 kg darált hús
    1,2 kg hagyma
    fél liter vörösbor
    egy egész fej fokhagyma
    2 liter paradicsompüré
    1,5 kg sárgarépa
    egy nagy zeller
    fűszerek
    Ragu. Hat órán át főzve, majd hűtve, zacskózva, fagyasztva. Ha csak kiolvasztom, jó ciabattába zöldséggel. Ha hozzáöntök egy jóféle hámozottparadicsom konzervet, akkor remek szósz tésztára. Ha besamellel keverem, akkor csak a lasagne lapok közé kell tenni, de sajttal a tetején isteni lesz a házi pizzán is.
    Igen, Gergő születése utáni időszakra tárazok, és próbálom a lehető legjobban megkönnyíteni a saját dolgomat.
    —————————————-
    Ehhez persze kellett az is, hogy Medve teljesen kitakarítsa-kifertőtlenítse a régi fagyasztót, kipakolja a lenti spájzból a soha nem használt régi konyhaszekrényt, így most befért oda a fagyasztó, és egy nagy működés után már biztosan mondhatom: hűt, mint állat:)
    —————————————–
    Átutaltuk Gubanckára az előleget, megnéztük a friss képeket-videókat, majd egy kicsit felemás érzéssel megállapítottam, hogy sok esetben egy nő nem kap annyi figyelmességet, jó szót, kedvességet a szülés után, mint ahogy a tenyésztő beszélt az anyakutyával… A képen 2 hetesek a pockok.
    ————————————–
    Alakul a mosókonyha is: már csak az új mosógép van benn, szépen apad a ruha halom is (csak mosom-csomagolom-szortírozom, adomány, kuka, szekrény), úgyhogy nagy a boldogság: kezd igazi mosókonyha formája lenni a történetnek. Még alaposan felsúrolom a csempét, elrendezem a polcon a tisztítószereket, és akkor oké lesz az is.
    A mosással viszont nem volt szerencsém. Basszus… mindössze 3 percen át zuhogott az eső – az a fajta eső, ami a ragyogó napsütésen át támad, és még az eget sem homályosítja el. Arra azonban tökéletesen elég, hogy 3db tripla szárítón átnedvesítse a majdnem teljesen száraz ruhákat. Ehh….
    ————————————–
    Barnusnak kész lett a szekrénye. Ezzel kellett volna kezdenem, akkora változást hozott:) Véééégre mindennek van helye, sok polc lett, így könnyen megtalál mindent, ezáltal ügyesen, EGYEDÜL tud öltözni. Óriási élmény, hogy alhatok még 3 percet, mert EGYEDÜL talál magának alsónadrágot és melegítőt, miután levette a pizsamát.
    ————————————-
    A maradék rebarbarából szív alakú tortát sütöttem (pillanatok alatt elfogyott), ez volt a záróakkordja az Első Teraszon Elköltött Vasárnapi Ebédünknek. Leveshez nem volt hangulatunk (egy szép fehérbor levesnek számít? Ha igen, akkor volt:)), de a krumplipüré, spárgás-tejszínes-zöldborsós csirkemell és a rebarbarás torta osztatlan sikert aratott… 
    ————————————-
    Holnap egész délelőtt amolyan kényszerprogramon leszek: Medve helyett nekem kell elvinni a kocsit a szerelőhöz (nem természetes a mosolyom), és amíg szerelik, addig
    1., szórakoztatni Barnabást, ha nem megy bölcsibe, mert továbbra is szörcsög. Egy vicc egyébként, ami megy. Teljesen egészségesen adom be a gyereket a bölcsibe, hogy nehogy megfertőzze a többi gyereket. Más meg beküldi begyógyszerezve-lázcsillapítózva, atom fikával, arcüreggyulladással… és a gyerekem három nap múlva megint beteg lesz. Lassan azért nem jár ő bölcsibe, hogy az idiótább szülők nyugodtan kórházat-lábadozót csinálhassanak a csoportszobából. A dadus nénik kivannak teljesen, de meg van kötve a kezük: ha nem lázas a gyerek és nincsenek pöttyei, nem küldhetik haza, márpedig beantibiotikumozva-lázcsillapítózva pont kihúzza szegény kisgyerek láz nélkül a gondozási időt. Max bágyadt, mint a harmat és fekszik ide-oda.
    Szóval szórakoztatni Barnabást, mert ha nem látok javulást, azért nem küldöm be, hogy egy nap alatt még rosszabbul legyen, aztán egyből a Heim Pálban nyissunk, mert rámegy az asztmás tüdejére… Ha jön velem, akkor fogalmam sincs, mi a búbánatot csinálunk másfél-két órán keresztül.
    2., egyedül megyek és bemegyek a MOM-ba lődörögni. Vagy moziba. Vagy benn maradok a kocsiban, és kialszom magam, amíg szerelik:)
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Elromlott

    • a laptopom. Egyelőre kérdéses, hogy meg lehet-e javítani, de roppantul szeretném, ha nem kellene most újat venni.
    • a telefonom. Igazság szerint egy ideje már véres a torka, de kezdi teljesen megadni magát, az meg nem annyira szerencsés, így a szülés előtt, ha nem vagyok elérhető/nem tudok telefonálni. Megvan az új kiszemelt, hello HTC DesireX;)!
    • az idő: koromfekete az ég, fúj a szél, jön a vihar, pedig reggel még napsütés és tejszínes kávé volt…
     …………………………………………………..
    Mindenképp össze kell írnom azt is, ami jó, egyébként a kis lelkemet is ellepnék a felhők:
    • koncertre megyek most szerdán, jön Eros Ramazzotti. Mikor múltkor itt járt, akkor is terhes voltam. Családtervezési szempontból érdemes lenne tudnom, hogy mikor jön ki az új album, és az ahhoz kapcsolódó következő turné.
    • van itthon egy csomó sajtos és szezámos pogi. Egyszerűen isteni!!! Most azon gondolkodom, hogy a hűtőben árválkodó csicseriborsó konzervből (nem, nem tudom, miért teszek konzervet a hűtőbe, nem szoktam, de ez a kettő hónapok óta ott van) összedobok egy laza hummuszt mártogatósnak.
    • elkezdtem tervezgetni a kis indulós-padot a garázsba: mindenkinek saját hellyel, akasztóval a táskáknak, kosárral a cipőknek…
    •  gyöngyöt fűzünk Barnussal. Az övé hosszú, zöld kígyó, az enyém pedig színes-bohókás nyaklánc.
    …………………………………………………………
    Egyébként
    • a 31. héten járunk (Gergőke azonban 35 hetesnek felel meg)
    • Barnabás átköltözött az Új Nagyfiús Szobába – egyelőre a kiságy matracán alszik, holnap rendeljük meg az újat
    • csodás rukkolás-pannónia sajtos pizzát készítettem
    • mivel ennyi minden elromlott, mégsem lesz baromi drága táskám/pénztárcám. A táska vár, pénztárcából meg nagyon szépet találtam elfogadható áron. Évek óta piros pénztárcám van, most egy mély, telt narancsszín, egy nagyon sötét, elegáns navy blue és egy harsány, pukkasztóan pink, ugyanakkor csodásan puha bőr darab között ingadozom.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Frász kitört.

    Tegnap a frászt hozta rám Gergő. Felkeltem reggel (gyanúsan nyugodt alvás után), megittam a kávémat és elmaradt a reggeli beköszönés. Megettem a reggelimet, tettem-vettem, de egyre kótyagosabban, fejfájósabban, szédülősen… Gergő még mindig életjel nélkül. Se egy rúgás, se egy rezgés, se egy kis ebihal-szerű remegés.
    Délben már elkezdtem nyugtalankodni. Kettőkor már rendesen izgultam, fél 5-re már pánikoltam. Semmi nem működött. Ittam kólát, mászkáltam négykézláb, a kólára leküldtem egy kis csokit – semmi. Jobbra-balra feküdtem, guggoltam, bekopogtam – semmi.
    Hívtam a szülésznőt, mondom neki, hogy semmi életjel reggel óta, de legalább szédülök-hányok, ő pedig azt tanácsolta, hogy akkor nyomás be a kórházba, ennek a fele se tréfa…
    Barnabás (itthoni melegítő, csokis száj, tűzoltóautó) lelkesen szállt be a kocsiba, én (pánik,terhességi kiskönyv és lemerülőben lévő telefon) már nem annyira. 
    Nagy nehezen találtak szívhangot, addigra már majdnem sírtam, majd az ultrahangon ki is derült, mi a bibi: a gyerek le-he-tet-len pózba tekerte magát (ismét visszafordult, most popsival lefele van, fenn a feje, mellette a lábfeje), és annyira belejött a tekerésbe, hogy úgy döntött, bevonja a köldökzsinórt is a játékba: feltekeri a nyaka köré. 
    Most drukkolunk, hogy tekerje le, forduljon be, és rendezze el magát szépen: éjjel 3-kor éreztem az első igazi rúgást, úgyhogy valószínűleg rájött a kis mafla, hogy ez nem annyira hasznos/célravezető/kényelmes, amit csinál, és változtatott.
    Holnap megyünk kontrollra.

    Most egyfolytában óriási rúgásokat kapok: állítom, hogy röhög benn a gyerek…:)

    Megosztás: