Browsing Category:

otthonoktatás

mindennapok, otthonoktatás, otthontanulás

Miért?

2016-01-19

Ági

No Comments

– De miért? – kérdezte a könyvtáros, miután végighallgatta a beszélgetésünket egy másik otthonoktatós anyukával.

Hogy miért?

Jó kérdés.

Náluk azért, mert a nagyobbik fia rendkívül sokat betegeskedett. Nálunk azért, mert Barnabás “nem fér be” a keretbe. Persze a nagyon sokat fejleszteném, akkor két év múlva talán megállná a helyét egy 30 fős osztályban. Így is kell szakember a fejlesztő tornához, és persze kell logopédus és pszichológus is, de így nem megugorhatatlan számára a dolog. Ez pedig iszonyú boldoggá teszi őt is és minket is.

Nehéz vele. Szétszórt, egyemberes, rendkívüli türelem kell hozzá. Javítani kell a memóriáját és sokkal tovább kellene tudnia nyugton maradni. Dadog. Sokat sír.

Nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy hős vagyok, vagy így tiltakozom az iskolarendszer ellen, vagy hogy valamiféle burokban akarom tartani a gyerekem, mert egyik sem igaz. Teszem a dolgom a lehetőségeinket kihasználva, a tudásom és (sokszor véges!) türelmem legjavát adva. Van, hogy szárnyalunk, van, hogy szenvedünk.

Nem választottam volna ezt magunknak, de mivel ezt dobta a gép, így ebből a citromból készítünk limonádét. Egy dolog biztos: az életemnél is jobban szeretem a fiaimat, és azon leszek, hogy ne csak limonádénk legyen, hanem napernyőnk, színes szívószálunk és mentalevelünk is. (Vagy legalább ne kerüljön még sirályszar is a limcsibe.)

Na mindegy. Eljutottunk a könyvtárba, és -figyelj!- vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Isteni volt! Apa vitt minket, úgyhogy nagypapázott is Barnbabás, sőt, már könyveket is kölcsönöztünk.

Én Ugron Zsolna szakácskönyvét, egy Pettson és Findusz könyvet és böngészőt, valamint az A nevelés mindennapi művészetét választottam,meg 4 cd-t.

Az Ugron Zsolna szakácskönyvet nagyon szerettem volna, ugyanakkor örülök, hogy nem vettem meg, mert egyáltalán nem vagyok lenyűgözve, többet vártam sokkal.

Barnesz teljes extázisban volt, hogy van saját kölcsönzőjegye, nagyon élvezte, mondta, hogy menjünk BÁRMIKOR, és megyünk is,mert van egy csomó kisgyerekes program, játszósarok, diavetítős napok, szóval csodálatos helyre bukkantunk, és hát az a könyvtenger… Meg is beszéltük, hogy mikor csak délelőttös Gergő, bevetjük magunkat a könyvtárba, és onnan megyünk érte. Van ingyenes wifi is, szóval dolgozni is tudok…

Munka fronton is van most érdekes megkeresés: újabb wellness koncepció megalkotása merült fel, van egy olyan gyógynövényes szappanokat forgalmazó kézműves cég, amelyiket fel lehetne karolni, és a Barátnőm is nagy fába vágja a fejszéjét, ott is elkél minden szorgos kéz (illetve billentyűzet.)

otthonoktatás, otthontanulás

Hát, elindult.

2016-01-15

Ági

No Comments

Nagyon sok véleményt olvastam és nagyon sok hasznos tanácsot is kaptam Tőletek, és ez nagyon sokat segített abban, hogy kitaláljam, hogy merre indulunk el Barnabással.

Eleve az otthonoktatás egy rebellis, szélsőséges dolog (wtf??) én pedig még ezen belül is az unschooling irányzatot érzem magunkhoz közel. Egyáltalán nem szeretnék tanítónénit játszani, tanteremmel, iskolapaddal, 45 perces egységekkel és amennyire csak lehet, lazán kezelem majd a tanmenetet.

Ugyanakkor vallom, hogy vannak olyan alapkövek, amiben nem lehet a gyerek “természetesen megérik rá, majd ha érdekli” ritmusát követni. Ilyen az írás és az olvasás. A leglassabban, legalaposabban, legszőrözősebben szeretnék haladni, majdhogynem gyógypedagógiai szinten. Diszlexia és diszgráfia prevenciós módszerrel tanulunk majd, ami egyébként tökéletesen alkalmas a nem diszes gyerekek, így Barnus oktatására is, ráadásul a GYAKORLATI síkon nagyon sok TECHNIKAI egyezést mutat a Waldorf írás és oktatás tanítással. Többen ajánlottátok, és hosszas keresgélés után én is úgy vélem, hogy nekünk ez lesz az alap, így meg is rendeltem a könyvet, a munkafüzetet és a gyakorló lapokat.

Minden mást azonban teljesen lazára hagyok, amúgy nagyjából a következő hónapban (pár hétben?) megvan a fókusz:

Barnus könyvtárba megy.

Saját olvasójegye lesz, és már ki is találta, hogy mi az a téma, ami a legjobban érdekli most (figyelj, beszarsz!)

a dinoszauruszok
hogyan kell szőni (vettünk neki egy kis szövőkeretet, nagyon jó a kis írásra készülő ujjacskáknak, és nagyon ügyes vele!)
a punciból hogy jön ki a kisbaba (több óvodás társának is született mostanában tesója)
ugyanott jön-e ki, mint a kaka (ezt gyorsan leszögeztem, hogy nem)

Megtervezte, hogy mit mond majd a néninek, aki majd ott várja, hogy aszondja “egy dínós-puncis könyvet legyen szíves keressen nekem”, de aztán erről még frissiben lebeszéltem.

Nagyon vagány lesz: van ingyenes wifi, kávé, puha babzsákok, szóval szerintem klasszul töltjük majd az időt…

És aztán jöhet a kör másik fele: az itthoni katalogizálás. Kiválogatjuk, megbeszéljük, csoportosítjuk a könyveinket (ha nagyon tudományos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy különböző tulajdonságaik alapján halmazokba rendezzük őket) és nyomdát készítünk, amivel belepecsételjük a családunk kezdőbetűjét. Ahhoz csak némi dekorgumi és egy tintapárna kell, viszont klasszul el tudunk majd közben beszélgetni formákról, szimbólumokról…

otthonoktatás, otthontanulás

Könyves wishlist otthonoktatáshoz és persze csak úgy is

2016-01-08

Ági

No Comments

Ha lenne újévi fogadalmam, talán az lenne, hogy sokkal tudatosabban állítom össze a “könyvtárunkat”. Még tavaly év végén volt egy olyan beszélgetésünk Medvével, hogy mennyire szuper lenne, ha csak olyan könyv lenne itthon, amit

olvastunk
olvasni szeretnénk
valami miatt fontos számunkra
szeretnénk, ha a gyerekeink számára elérhető lenne.

Így kerül sor nemsokára a nagy könyvespolc takarításra, aminek keretein belül már 3 thriller, 2 krimi, 2 kismama könyv (utáltam őket) és számtalan mesekönyv lelt új gazdára.

Mostantól elkezdem összegyűjteni azokat a könyveket (gyerekeknek, gyerekekről), amiket tényleg szeretnénk vagy szeretünk. Jöjjön az első kupac könyv, és mivel több kérdés is jött azzal kapcsolatban, hogy hol olvasok utána, ha elakadok, több kör is lesz, hovatovább annyi könyves vágyam van, hogy valószínűleg egy egész sorozat indul útjára ezzel a gyűjteménnyel.

A Kerek esztendő könyvsorozatot nagyon szeretem, szerintem ennél szebb átfogó még nem készült arról, hogy hogyan tudjuk otthon megélni a Waldorf óvodában is követett évkört – magyar módon, a mi néphagyományainkat is figyelembe véve. Nem mélyreható, nem elemző, nem magyarázó könyv, de belépésnek, kiindulásnak tökéletes, ráadásul csodálatosan szép. Az Ősz már jó pár hónapja megvan, ma megérkezett a Tél is, ha szeretnétek, szívesen írok majd róla külön is.

Világnak Virága: négyrészes sorozat, ebből a tavaszt szeretném elsőként megvenni. Egyszerre néphagyomány, szokások, környezetismeret, kalendárium, daloskönyv. Átfogó, napra lebontott ismeret, 6-14 éves gyerekeknek szól, illetve nem is annyira a gyerekeknek, mint inkább az őket terelgető szülőknek, pedagógusoknak, nagyszülőknek. Technika? Ének? Környezetismeret? Magyar nyelv? Minden.

Erre a Ringató cd-re azért vágyom nagyon, mert az idei ősz kedvenc dala van rajta. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor elhangzott a “Sárkányparipán vágtattam” gazdag ember lennék. Nagyon.

A Tárgyi anyanyelvünkről semmit nem tudok,valaki ajánlotta, szívesen belenéznék, úgyhogy minnyá meghekkelem a rendszert és megnézem, bele lehet-e lapozni a neten.

A Waldorf pedagógia szerint az első év a népmesékről szól, ez pedig kiváló alkalom, hogy bővítsük a készletet. A Többsincs királyfira esett a választás, de majd még körbenézek anyukáméknál is, minden jöhet, ami népmese.

otthonoktatás, otthontanulás

Konkrétan özönlenek a kérdések, párat kiragadok

2015-12-28

Ági

6 hozzászólás

Mit szólt a család? – Nem kértünk engedélyt, csak közöltük, hogy így döntöttünk, és cs-o-d-á-l-a-t-o-s-a-k voltak egytől egyig. Érdekes, hogy egyedül Apa rémült meg, rajta éreztem, hogy szinte talajt vesztett, de ez kemény egy napig tartott, délután már arról kezdett beszélni, hogy ő mit tudna bevállalni… szóval szinte túlcsordul a szívem, annyira klasszak.
Akkor lesz egy iskola-szobátok? Nem. Leginkább azért nem, mert erősen az unschooling irányzattal kacérkodom, terveink szerint waldorf epochákban tanulnánk, beszélgetve, összebújva, együtt gondolkodva, így egyelőre úgy gondoljuk, hogy vagy a jócskán kibővített konyhában kapna helyet a tanuló tér, vagy a cserépkályha mellett lenne egy kis zug, és a padkán beszélnénk meg az élet nagy dolgait. Szerintem egyébként három dolog alapvető: legyen fény, legyen egy kényelmes íróasztal és legyen egy kis tábla, ahova írni, jegyzetelni, előrajzolni tudok.
Hogy lesz a gyereknek tesiórája? -Sehogy. Néptáncra és úszni jár majd, ugyanígy énekóra sem lesz: én folyamatosan énekelek,a gyerekek rengeteg dalt, mondókát ismernek, és remélhetőleg felveszik a zeneiskolába is. Édesapám zenész, így nem áll távol tőlünk a gondolat, hogy valamilyen hangszeren játsszon a Barnabás.
Kimarad az iskolai ünnepekből. – Ki.
Milyen gyakran kell vizsgáznotok? – Egyelőre úgy fest,hogy fél évente.
Nem félsz, hogy megunod? -Hah. Maradjunk annyiban, hogy ez nem rólam szól, hanem Barnusról. Valószínűleg lesznek iszonyatosan nehéz időszakok.
Könnyű nektek, megtehetitek. – Az, bazdmeg, nagyon könnyű.