Fohászkodva és nevetve. Csüggedten. Kapitulálni vagy hajtani tovább. Fáj? Örülök? Tudok felejteni? Kell? Visszatalálunk az útra? Érdemes arra az útra visszamenni?

Van helyem? 

Vagyok?

Van még erő?

—

Mélyen, nagyon mélyen,pedig szárnyalnom kellene. 

—

És vannak gyönyörű pillanatok.

Gergő teli szájjal mosolyog. Barnabást lovaggá ütötte az apja a nappali közepén. Gyönyörű lett a pulyka,de nagyon későn lett kész, így karácsonyi rántottát ettünk. “Szeretlek és nagyon rossz lenne, ha nem lennél. Te vagy a mindenem. Nagyon aggódtam érted, nagyon akarom, hogy jól legyél.”

Nagyon, nagyon magasan, pedig sírni volna jó.