Nekem valahogy ez az egyik leghosszabb hónap. Olyan messze még a Karácsony, de annyira messze van a nyár is már: teljesen reménytelennek, sötétnek és nyűglődősnek érzem majdnem minden évben.

És ez nem baj, kell ilyen is, de most valahogy különösen nehezen indul: Kolos beteg, Gergő krákog, Barnus kedvetlen, Medve nagyon elfoglalt, szóval nyiff-nyaff. Nyiff.

Még nincs itt az igazi tél, de nagyon a váltásban vagyunk, a se ilyen se olyan inkább már a hideg, sötét és téli felé húz, így elővettem a bélelt cipőket, a magasszárú csizmákat, a babakocsiba a bundazsákot és még sorolhatnám. Folyamatosan megy az immunerősítő, légzéskönnyítő aromakeverék, már begyújtottunk a cserépkályhába is, és minden este teázunk.

Tapasztalatból már nem iszunk nagyon citromos teát, és úgy általában, a citromot-narancsot próbáljuk kerülni a megfázásos időszakban, ugyanis számunkra ugyanaz az eredménye, ami miatt a keleti gyógyászatban pont nem használják takonykór esetén: összehúz és hűt, azaz benn reked a trutyi. Nagyon kevés citromlével és inkább gyömbérrel és fahéjjal készül a megfázás elleni tea, úgy sokkal jobb a hatása – mi legalábbis úgy vettük észre. A napokban érkezik egyébként egy nagyobb Sonnentor tea szállítmány, alig várom! Most mondhatnám, hogy legalább feltöltöm a készleteket, de nem lenne igaz, mert a teakészlet sosem fogy ki, csak folyton változik,egy-két fix lakója van csak. Az egyik az DM Alnatura csipkebogyó teája, a másik a Clipper piros bogyós teája, mindkettő alap, anélkül megáll a világ.

Szinte csak meleg ételt eszünk: a kenyeret pirítva, reggelinek kását, ha müzlit, akkor melegítve a kókusztejet, kesutejet hozzá – egyszerűen így esik jól, így kívánja most a szervezetünk, mi pedig hallgatunk rá, az a legbölcsebb, amit tehetünk.

Ég a töklámpás, tetején tartóban a füstölő keverék, megy a mosógép, tervezem a jövő hetet (jaj. jajajajaj.) és próbálom nem rosszul venni, hogy most minden olyan lassú és nehézkes.