Ez a Húsvét sokkal de sokkal menőbb volt, mint bármelyik családi ünnepünk eddig valaha. Az óriási változás mögött egy aprócska tény áll: én a kórházban voltam, így Medve szabadon vehetett ajándékokat a gyerekeknek, így Barnabás bogárvizsgáló felszerelést…

… Gergő pedig elektromos fúrót kapott a Nyuszitól. Soha életemben nem láttam még ennyire elszánt,fúrni vágyó, fúrásra készen álló arcot.

Tegnap azért voltak jó hírek is: az orvosunk nagyon elégedett, alakul az unschoolingos papírmunka és isteni pitét készítettem a vadiúj tescos piteformáimban. Nagyon-nagyon finom lett, egy szelet pedig 8g ch-t tartalmaz, ami szuperséges, mert reggelire 40-et ehet a gyerek, szóval ezzel úgy jóllakott, mint a duda.

Ma jön a zöldségdobozunk, rengeteg zöld lesz benne,úgyhogy pitét fogunk enni pitével (paradicsomos-diósat, kukoricásat és tonhalasat készítek, utóbbit csak Medve eheti sajnos) és rengeteg zölddel, málnateával (hurrá,megjött a várva-várt Sonnentor málnateám!) és fermentált zöldségekkel.

Ott elszaladt a ló.

Van sós-rozmaringos citromom, sima sós citromom, vegyes csilis zöldségeim, sima káposzta, kelkáposzta, kimchi, currys kínai kel… Rendesen felszálltunk a fermentálós vonatra, na 😀

Tegnap végre egy kicsit egyedül voltam. Sátáltam egy nagyot. Barnusnak új farmernadrágot vettem, mert nagyon lefogyott az elmúlt 6 hétben:( Most már valamivel jobban néz ki, de nagyon kis vékony, kismadárcsontú nyuszifül lett, egészen összeszorult a szívem, amikor azt láttam, hogy a szűk szabású, szűkített lábú, legkisebbre állított derekú farmer alá még befér neki egy vastag melegítő is. Rettenetes látni az ujjbegyeit is, hogy teljesen tűpárna az összes, varas, nagyon fáj neki…

Tegnap egy kicsit besokalltam,bevallom őszintén. A nyolcadik messengeres üzenet, jó tipp, fontoskodó telefonhívás után az alábbi bejegyzést osztottam meg a privát oldalamon, főleg azért, mert a jó tanácsok -bár jó szándékkal- csak olyanoktól jönnek, akik azért annyira nincsenek tisztában az életünkkel. A “váltsatok életmódot”, a “csak semmi gyorskaja”, a “vond meg a szénhidrátot és akkor a szervezet újra felismeri az inzulint”, és a “paleo meggyógyította az egyes típusú cukorbeteg kislányt, mert a szervezete újra felismeri az inzulint és így nem kell fecskendeznie”,nos, ezek mind az időmet rabolják.

A cukorbetegségnek két típusa van, a kettőnek szinte semmi köze egymáshoz. Más a kialakulásának módja, oka, így más a gyógyítása/kezelése is. Pngyolán fogalmazva:

A kettes típus: a szervezet nem ismeri fel az inzulint, vagy csökken a felismerés. A betegség előrehaladottabb állapotában kívülről kell extra inzulint bejuttatni. Itt fontos a ch csökkentés, a testsúly karbantartása, és ez egy pntig visszafordítható folyamat.

AZ EGYES TÍPUS NEM ILYEN. Gyerekkorban alakul ki,mire kitudódik, addigra a hasnyálmirigy 85%-a már nem működik. Visszafordíthatatlanul. Persze, ez a tudomány jelenlegi állása, és nyilván folynak a kísérletek, de ez NEM AZ, amit jó táplálkozással vissza lehet fordítani.

Aki ezzel basztat, az sajnos azt sugallja, hogy

• nem néztem utána elég alaposan
• nem teszek meg mindent
• nem foglalkozom eléggé a kérdéssel

Volt olyan, aki egyenesen egy privát levelezést másolt be, ami RÓLAM és a szegény, szerencsétlen GYEREKEMRŐL szólt, olyan felelőtlen kijelentésekkel, mint a kevés szénhidráthoz nem kell inzulin (tényleg, bazdmeg? és azt a rengeteg fehérjét majd mind a vese bontja le? és akkor nemcsak cukorbeteg lesz a gyerekem, hanem vesebeteg is?) és hogy “van remény”.

Három gondolat szaladt át a fejemen:

1., kiírom Facebookra, hogy kérek mindenkit, mellőzze a faszságokat

Kedves Ismerőseim, kérlek Benneteket, hogy NE küldjetek csodadoktorokat, paleo étrendet, mesés gyógyulásokat nekem, mert nagyon felzaklat. Sajnálom, ha valaki nem tudja megemészteni, hogy a fiam cukorbeteg. Én meg tudom. És Józsi bácsi inzulinos cukorbetegsége nem azonos a gyerekkori cukorbetegséggel. Ne sóhajtozzatok, ne mondjatok okos dolgokat, nagy igazságokat. Ledumáltunk mindent a Jóistennel, rendben vagyunk. Tényleg.

2., meg kell beszélnem magammal, hogy ne legyek hülye. A ráknál ezt végigcsináltam (juj, van remény, van M-E-G-O-L-D-Á-S), ja nem, mégsem,mert az másféle,másmilyen, az ismerősömnek is volt, de az agydaganat volt, megishalt, blablablabla.

Saját. Utat. Kell. Kitaposni.

3., Elgondolkodtam, hogy jelentkezem dietetikusnak. Pont akkor jutott eszembe, amikor a sokadik alkalommal jöttek fel, hogy ilyen menü igényt még nem láttak: glutén-, glutamát-, szója-, tejmentes, cukorbeteg étrend. Nem borzoltam tovább a kedélyeket, hogy fehérjecsökkentett (a vese miatt nagyon kell figyelni), purinszegény (nem tudjuk bontani), hisztaminszegény (aztsebasszameg), sav-bázis egyensúlyra ügyelővel egészítem ki úgy, hogy figyelem a lektinbevitelt…

Muhahaha.