Minden este mesél neki. Na jó, van, amikor én, de nagyjából 30-70 Medve javára. Dörmögő, mély hangon, türelemmel, szeretettel, sőt, ő még a szereplők hangját is utánozza. Verhetetlen.

Az utolsó böjti étel volt: lecsós rizs rukkolával. Aztán jött a szombat és megszeltük a sonkát.

Hülyeség, hogy azért, hogy sose felejtsem el, hogy mennyire hálás lehetek, hogy élek. Sosem felejtem el. Ölelhet, ölelhetem, remélem még sokáig.

Nem gond fel-, át-, össze-, keresztbe-, alá-, rá-, mögé-, le- és kimászni.

Kedves, nagyon kedves kép most vasárnapról, a Vasúttörténeti Parkból.

Meséltünk és bejött Felhőke. Csukott szemmel hallgatta, ahogy mondom.