Nagyon szerettem a narancssárgát ezen a nyáron. Változatlanul nagyon szeretem a farmert, a pakolós táskákat és a természetközeli színeket.

Ó, Barnus! Bolondos, nyurga nagyfiú lett, és nagyon-nagyon-nagyon szívesen töltök vele időt. Igazi kis társ a mindennapokban: okos, szórakoztató, bátor, bohókás…

 Krakkóba beleszerettünk. Élhető, színes, vidám város… és megfizethető. Itt épp a várban kávézunk és nézzük a csoki kínálatot (tejcsoki nálunk nem játszik, de a tiszta csokit megkóstoltuk. Mennyei!)

 Örök tanulság, hogy nem kell gluténmentes étterem. Tiszta serpenyő kell és egy értelmes séf.

 Krakkó főtere éjjel.

 És újra a vár – nappal. Grapefruitlé, jeges tea, sok pakk.

 Felöltözött. Ezt a szöszös sapkát már nyugdíjaztuk, vagy legalábbis én nyugdíjaztam, de úgy fest, Gergő nem szívesen válna meg tőle.