Hehe, olyan címe van ennek a posztnak, mintha bármit is csináltam volna a kertben, pedig nem.

Gyönyörű kertészet van itt nálunk, túlzás nélkül mondom, hogy rendezettebb, szebb, felszereltebb, csinosabb, mint a jóval nagyobb társai. Egy ideig még próbálkoztunk, ha valami különlegesebbet szerettünk volna venni (mert itt biztos nincs), és mindig rájöttünk, hogy ide kellett volna mennünk először (mert tuti van, és tuti, hogy jó áron).

Petúnia és muskátli jött velünk, meg egy törzses rozmaring, aztán mikor hazaértünk, én nekiálltam főzni (isteni ragut főztem. maxiriszpekt.), Medve pedig kiment a kertbe nemtudommitcsinálni (ásott vagy mi).

Barnus ébredés után csatlakozott a Medve+Drazsé csapathoz, és elültették a birsalma fácskát, meg még egy almát, meg a másik mandulát, szóval szuperhatékonyak voltak. Medve már Barnabástalanul küzd a kerítéssel (a szomszéd kutyák mindig felfeszegetik, és valahogy atombiztossá szeretné tenni, mielőtt elé ülteti a sövényt), én pedig az alábbi gondolatokkal segítem a munkáját:

szóval iszonyú idegesítő vagyok, de legalább hozom a formám. Ha van egy kis szerencsém, még a rózsáimat is el tudja ültetni: az egyiket a kukatároló mellé gondoltam (az futó), a másikat meg a gázórához (bokor, hogy takarja).

Át kellene ültetni a jukka pálmát (azt már nyilván idebenn, nem a trópusokon élünk), mert már baromi kicsi neki az a cserép, amiben jelenleg él és persze nem tettem le arról sem, hogy legyen a hálóban függöny – nos, valamikor majd a héten. Ma már tuti nem.