Itt is megtalálsz:
Egyéb

Köszönöm Nektek!

A drukkokat, a léleksimiket, a közös basszamegezéseket és a hajrákat. Rendesen pirulok,minden komment olyan, mint egy kis bonbon, és mindegyikre rácsodálkozom.

Nem leszek álszent,sőt: rohadt büszke vagyok magamra, hogy nem rohantam el a búsba, hanem hatodszorra is odatartottam a kezem,de hogy “olyan akarok lenni, mint Te” meg “iszonyúan felnézek rád”…. na de hölgyek, ez azért… khömm… úgy értem, 20 perce hánytam le a papucsomat, na. És befolyt a lábujjaim közé. Felnézek rád, mi?

Ezzel együtt tele a szívem szeretettel és hálával irántatok, és minden kis törődésmorzsa eteti a lelkemet. Nos, D. nem aprózta el, nem törődésmorzsa volt, hanem egy falura való lelki táplálék. Beszarok. Komolyan. Újra és újra elolvasom, mint valami szerelmes levelet.

Kedves Ági!
Napok óta itt vagy a fejemben, piszkál a gondolat, hogy ezt neked is elmondjam. Nem ismerlek és nem szoktam ismeretlenül mások életébe belepiszkálni, hozzászólni. Én valahogy úgy gondolom, hogy mindenki tudja, hogy mit miért csinál.
És téged nem ismerlek. Olvaslak, azóta a bizonyos októberi postod óta, amiben megkértél, hogy menjek el szűrésre. Befaltam atörténetedet, kutattam a részletek után, atyaég mi történt, mi volt, hogy volt, hogy vagy, hogy vagytok, bírod, csodás ez a nő, szeretnék én is ilyen fantasztikus lenni, mint ahogy te éled az életedet és megéled ezt a kegyetlenül fos, de átmeneti helyzetet. Cikáztak a gondolatok. És most is itt vagy a fejemben.
Amikor megírtad, hogy kimerültél, kész, elfogyott a testedből az erő és megkértél minket, hogy drukkoljunk, rájöttem, hogy te nem tudod, hogy én nagyon drukkolok neked. És nincsen ebben rutinom, nem tudom hogyan kell egy ismeretlennek bemászni az életébe, kéretlenül, úgyhogy nem volt bátorságom írni. Szerencsére rájöttem, hogy nem rólam szól, a nyusziságom  itt most kevés indok, úgyhogy becsuktam a szemem és elképzeltem, hogyan lehetne mégis elmondani neked, mennyire sokan drukkolunk érted, akik lehet, hogy hozzám hasonlóan nem merik jelezni.
Én valahogy így képzelem el:
Csukd be a szemed (ne, ne most, mert akkor nem tudod tovább olvasni, hanem majd utána :)) és képzeld el, ahogy valaki megérinti a válladat és kedvesen, halkan a füledbe súgja: Többezer nő veled van! Ott állunk mind mögötted. Egy háló, egy biztonságos, erős, erőt adó, bátorító, megértő és bíztató tömeg. És drukkolunk. Mind nagyon drukkolunk. Ezt a képet bármikor előhívhatod, ha szükséged van ránk.
Ölellek,
D

Megosztás:
Previous Post Next Post

9 hozzászólás

  • Reply Ivett K

    Szia,

    Szerettem volna ilyen levelet irni mint D, de sajnos nem sikerult. De orulok hogy Neki igen. Es szerintem is van tobb ezer drukkolod.

    Koszonom!
    Ivett

    2013-12-13 at 21:59
  • Reply Ildikó

    Tényleg nagyon szépen megfogalmazta D. csatlakozom a névtelenül is mögötted állókhoz. 🙂

    Ildikó

    2013-12-14 at 13:37
  • Reply GoldenApple

    Tyű, a mindenit, kösziköszi<3

    2013-12-14 at 17:14
  • Reply m

    Olyan jó, hogy valaki szépen megfogalmazta, amit gondolok 🙂 Igen, ott vagyok!!!
    Zsófi

    2013-12-14 at 19:35
  • Reply Livi

    Ez tényleg nagyon ütős és "így van" megfogalmazás volt 🙂 Tényleg itt állunk… nem kevesen!

    2013-12-14 at 20:21
  • Reply Jakee

    D tökéletesen leírta, amit én is érzek…
    Mögötted sorakozunk, Ági!!!!!! Sokan, nagyon-nagyon sokan!
    És igen, még ha le is hányod a papucsod, mi akkor is felnézünk rád!!!

    2013-12-15 at 14:56
  • Reply Tücsök és Mucó

    De itt vagyunk am!

    2013-12-15 at 20:29
  • Reply Annamari

    Valóban szépen megfogalmazta, az én agyam most ilyesmire nem képes 🙂 és valóban itt állunk nagyon sokan a hátad mögött, én nem csak a vállad érintem hanem szeretnék a szemedbe nézni megfogni a kezed és azt mondani nagyon ügyes és bátor vagy, sokan azt írják,hogy felnéznek rád?! hát igen ez így van! hogy lehánytad a papucsod? kit érdekel! én valószínűleg a sarokba összekuporodva okádva sírnék nagyon sajnálva önmagam és már rég feladtam volna (habár nem vagyok ilyen helyzetbe és nem is szeretnék így nem tudhatom) de péntek óta kezembe a beutaló mammográfiára a te posztodnak köszönhetően mert én erre nem is gondoltam volna hiszen még csak 33 vagyok és soha semmilyen rákos betegség nem volt se közel se távol a családunkban, de mint írtad sose lehet tudni ,az ördög nem alszik.

    2013-12-16 at 11:05
  • Reply Dalma

    D szívemből szólt…Nagyon drukkolok ismeretlenül is Neked!

    2013-12-16 at 11:33
  • Leave a Reply