változatlanul, küzdünk minden nap.

Annyira igénylem a változást, hogy óriási lendülettel átfestettem (na jó,inkább átfesttettem) az előszobát, átpakolom a szekrényeket, átszíneztem a hajam (ezen a férjem nagyon röhögött: barna vót, barna lett, szarnak dobtá’ ki háromezret organikus hajfestékre), átírtam a határidőnaplóm, átléptem a bűvös másfél kilométert futásban, átvettem a csomag illóolajat, amit rendeltem…át, át, át, jussunk végre át ezen.

A furulyavizsga tökéletesen sikerült, a könyvkötő workshopon álomszép könyvet készített és szuperül érezte magát,ilyen könyveket készítettek (a térképes az övé)

itt pedig maga az alkotó:

Nyilván sok gyerek volt, de róluk nem tennék fel képet, ezen viszont csak ő van.

Szóval kentünk, festettünk, vágtunk, ragasztottunk, szabtunk és varrtunk, díszítettünk és takarítottunk. Előbb-utóbb csak lesz valami az életünkből… ugye?