Ami eddig dolgozó volt, az most hálószoba lett, ami eddig háló, az most dolgozó – kimérte a vízér-kimérős nőci, hogy csoda, hogy eddig nem betegedtem meg, olyan csomóban feküdtem (de. megbetegedtem).

Úgyhogy új ágyunk lesz, mert ez a mostani nem fér el, úgyhogy a földön alszunk (na jó, az ágyrácson és matracon), az ágyat pedig feltettük vaterára. Ez az ágy az egyébként: imádtam, mert csodaszép réz betétes díszítés van rajta, de mennie kell- nem fér be az új hálóba. 

A dolgozó elég jó lett így berendezve (a könyveknek nem árt a földsugárzás, hihi), úgyhogy most azt csinosítom-szépítgetem. Egy régi varrógép asztal az íróasztalom, fölé pedig családi fotókat szeretnék feltenni valami klassz elrendezésben, valahogy így:

A munkások fúrnak-faragnak, kalapálnak és reszelnek, emiatt Gergő nem alszik és ordít, Barnabás pedig extázisban van és visít, szóval csupa olyan dolog történik, ami vágyat ébreszt bennem arra, hogy timbuktui állampolgár legyek és futva tegyem meg odáig az utat.

Ami miatt kitartok, az az, hogy fogalmam sincs, hogy Timbuktuban van-e wifi, mert ha nincs net, nincs pinterest, ha nincs pinterest, akkor meg nincsenek ezek a képek: