Több hónapnyi útkeresés, latolgatás, méricskélés után ma felkeltem a délutáni alvásból (igen, rohadt jó dolgom van. Csak meg kell várnom míg kilazul a sérv.), és olyan tiszta, napfényes és egyszerű lett minden, hogy nem is értem, hogy nem láttam a fától az erdőt.

Végtelen nyugalom volt minden porcikámban és kristálytisztán láttam magam, amint elérem a kitűzött célt.

… és hogy milyen az élet? Hát, ha a helyeden vagy és a saját utadon jársz, akkor nagyon egyszerű: telefonáltam egyet és valószínűleg nagyobb kezdőtőke befektetése nélkül el tudok indulni.

Persze rengeteg munka lesz vele és hely is kell majd hozzá, de ez igazán nem okoz majd gondot: ebben a házban pont helyből van a legtöbb.

Takarítani kell. Padlót letenni, festeni, nagyobb ablakot vágni az alagsori dolgozóra. 

Természetesen a kozmetika is a középtávú tervek között szerepel, de ez most valami egészen más.

Agyag.

Festés.

Színek.

Teremtés.

Egy kis műhelyről álmodom.

… és mindent meg is teszek érte. Például jó kezdés, hogy addig a seggemen maradok, míg vissza nem húzódik a sérv.

Végtelen nyugalom van bennem, és ez,már csak a mai nap miatt is maga a csoda. Angyali csoda.