Itt is megtalálsz:
mindennapok

Mi van akkor, ha…

egy átlagos, “mindkét felnőtt kötött munkaidőben dolgozik és a gyerek iskolába jár” családban történik meg az, hogy a gyerek diabéteszes lesz?

Nos, rengeteget olvastam, több fórumra bejelentkeztem és beszéltem érintett szülőkkel is. Az van, hogy a gyereket óvodában, alsó tagozatban nem szívesen fogadják az iskolák, ebből nem is csinálnak titkot. Persze, van jogszabály, de a Doktornőnk azt mondta, hogy a legtöbb esetben tologatják innen oda, onnan ide a gyereket, kifogásokat keresnek, majd valami tök más indokkal elutasítják a gyereket,aki így nem tud iskolába járni.

Kivételek, jó példák vannak, de a legtöbb 1-es típusú cukorbeteg legkorábban ötödikes-hatodikos korában kerül vissza az iskolába.

Addig anyu otthon van. És nem dolgozik. Hanem először szabin van, aztán gyesen, a gyerek 10 éves koráig…

Külön jogvédő szervezetek vannak, akik az ilyen anyukáknak segítenek elhelyezkedni, lelkes orvosok látogatnak ki óvodákba és beszélnek a pedagógusokkal, de egyelőre nagyon csekély a nyitottság, és valóban nagyon nehéz ez az egész.

Pont erről beszélgettünk a Doktornővel: én meg tudom tartani a munkáimat, szigorú diétát tartottunk eddig is, Barnus otthonoktatottnak készült, szóval mi azért annyira nem kaptunk a szívünkhöz.

 


Nekünk inkább megerősítés volt ez az egész: sokszor én sem érthettem, hogy sodródtunk ennyire hippi útra, de éreztem mindvégig, hogy erre kell menni, és lám, meg is kaptam a választ, hogy miért.

Még ezen a héten elküldöm a jelentkezésemet: szeretnék a Bátor Táborban önkénteskedni sminkesként -talán sehol máshol nincs akkora szüksége egy tinilánynak szemöldökre és egy kis színre, mint egy onko csoportban.

Csodálatos bő hetet töltöttünk itt Barnabással, 0-24-ben együtt. Rengeteget beszélgettünk, nagyon hálás vagyok, valóban értékes, minőségi, megható pillanatok vannak mögöttünk. Megvan a kedvenc fánk, lett saját barlangja a kertben, megvan a kedvenc hintája és persze kiválasztottuk az akkor még éppen szárba szökkenő virágokat.

Azt mondtam neki, hogy mire kinyílnak és teljes pompájukban ragyognak majd, addigra megtanulok mindent, és elindulunk haza.  Ahogy elnézem, lassan pakolhatunk.

12884485_966589910076825_1581065325_n

 

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply