Nem tudom, hogy a közelgő telihold hatása miatt viselkednek úgy a gyerekeim, mint egy zsák üvöltő sakál, vagy csak szimplán hülyék a gyerekeim, de ma nálam is elszakadt a cérna.

Egész hétvégén ment a sikítva veszekedés, verekedés, üvöltözés, egymás cséplése, de mindez olyan hangfrekvencián, hogy a holtak is feltámadnának tőle. Borzalmas.

Egyébként is nehéz napok vannak mögöttünk, de ez… de ez, EZ túlment minden határon.

Nincs rá jobb kifejezés: téboly.

Teljes csőd. Azt “azt is megbántam, hogy valaha férfira néztem” tipikus esete. A “miért nem tettem aszpirint a térdem közé” esete. A “kár, hogy megszüntettük a fenti kamrát, mert most bezárkóznék és megennék egy tábla narancsos csokit” esete.

Csőd, sírás, teljes kétségbeesés, veszekedés, elkeseredés, mindez egyszerre és külön-külön is, folyamatosan, némi hisztérikus sírással kiegészítve.

Nyilván nem vagyunk egyedül ezzel a helyzettel és a testvérek közötti viszálykodás nem egy újkeletű dolog, így körbenéztem a neten, milyen irodalma van a témának, és jó pár olyan könyvet találtam, amit szívesen elolvasnék ártani nem használ alapon.

Első körben ezeket:

 Jövő héten be is vetem magam a könyvtárba és szívből remélem, hogy jó pár kötetet ki tudok kölcsönözni, már csak azért is, hogy valamiféle megnyugvást adjon a tudat, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyunk egyedül.

Borzalmas.

Ha van jó ötletetek a témában, ne kíméljetek. Jack, Johnny, CubaLibre és Irsai Olivér nem játszanak most, a 28. hétbe léptünk (ez azért vicces, mert december 3. hetében mérték ennyinek, sőt, majdnem 29 hetesnek, de mindegy, ragaszkodjunk a céldátumhoz- 28. hét az UM alapján.)