Ezt onnan lehet a legbiztosabban tudni, hogy
1., köhögök (és azonnal tüdőáttétet fantáziálok)
2., rengeteg gyömbéres teát iszom
3., hacsak tehetem, a hétvégém egy részét az ágyban töltöm – ráadásul változatos társaságban.
A múlt hetet Rosztov gróffal, Dolokhovval és Bolkonszkij herceggel fetrengtem végig (ne guglizz, Háború és béke, így én sem tudtam volna), ezen a héten pedig egy csapat dúla és bába volt a társam, miközben a Vörös sátor sorozatot néztem. Szívből ajánlom mindkettőt, én ezeket a változatokat néztem:
Tehettem, mert a múlt héten a gyerekek anyunál aludtak, ezen a héten meg állatkertbe mentek, ami alapból jó pár óra szabadidő, ráadásul annyira kidőltek, hogy mikor anyuék hazahozták őket, már csak a spenótos quiche-t tudták útessék-lássék betolni (haha, azt sem én készítettem! na ki volt időmilliomos ezen a hétvégén?? na ki???), aztán kidőltek aludni.
Medve és a Nagyi pakolnak a Nagyi lakásában, úgyhogy egész nap nincsenek, én meg néha mosogattam (egy-egy epizód feldolgozásaként), beindítottam jó pár adag mosást, apránként kisúroltam a konyhát, este pedig beülök egy kád magnéziumos fürdőbe, és megpróbálom kitudakolni a gyerektől, hogy mégis milyen név tetszene neki, mert erre a Kolosra egyelőre nem nagyon rezonál.
Holnap indul a hét, nagy rendezvény van az egyik megrendelőmnél, van pár megbeszélésem is és persze orvos, védőnő, és egy nagy naptáregyeztetés – Medve iskolába jár és most mindenben támogatom (nem húzom nagyon a szám, ha nem hoz szénsavmentes vizet.)
Na, legyen ebből az állatkertezésből is egy ilyen dupla kép… Anyu lőtte, és mivel ismeri az unokáit, gondolom nem tartotta prioritásnak, hogy látszódjon az arcuk 🙂
No Comments