Úszik. Vidám, mosolyog, integet, be van sózva. Napok óta várja.
Kijön pisilni.
Ő nem megy vissza. Biztos, hogy nem. Nem akar. Nem szereti a vizet. Ő nem. Öltöztessük fel.
Felöltöztetjük.
Elvisszük a Mamit a megállóba, Mami elmegy.
Menjünk vissza úszni, MOST.
Üvöltés hazáig.
Ő nem száll ki a kocsiból, adjam rá az úszósapkát. MOST.
Fél órát fetreng a lépcsőházban BÖMBÖLVE, hogy úszni akar. MOST.
(De most már nem lehet, most nincs óra, és egyébként is azt mondtad, hogy nem szeretnél.)
De igen, ő szeretne úszni. Ő szereti a vizet.
Ő inkább úszósapkában alszik.
Meg szemüvegben.
(De le kell venni, ne szórakozz)
(Egy jó 34,5 perce üvölt, de ki tartja pontosan számon…:))
De értsem meg, hogy ő úszó.
…….
A hajamat tépem. Frankón a sírás határán voltam, mikor felhívtam apukámat, hogy nem, nem bírom ezt a hisztit.
……..
Slusszpoén: de anya, mindenPÉKEN úszni akarok.
Úgyhogy most már sírva röhögök.
No Comments