Egyszer már volt egy ilyen “5 dolgot összeszedek” bejegyzés (itt), akkor valahogy sikerült jobban egy téma köré gyűjtenem a dogokat, a mostaninál azonban 2×5 lett, és szinte teljesen random.

Ilyenek érdekelnek mostanában.

1., Újra eljutottam a pedikűrösömhöz és nem meglepő módon piros lábkörmöket szerettem volna. Ötödszörre fogalmazom át ezt a mondatot és ez lett a legszebb változat: néha frankón úgy érzem, hogy kinő a pöcsöm, ha nem kezdek gyorsan magammal valamit. Én vagyok a stramm, az ügyes, az építőmester, a döntőbíró, a megoldóember, egy a bandából, egy a fiúk közül. Alig várom, hogy újra nyíljon a kozmetika. Addig marad a piros köröm (drukkoljatok, csütörtökön újabb ingatlant nézünk meg!).

2., Mangó! Imádom! Mostanában elég sokat eszünk, tegnap például vendégek voltak nálunk és gyümölcskuglófot készítettem mangópürével. Egy morzsa sem maradt.

3., Ősszel leszünk 10 évesek Medvével – ennek örömére nem megyünk sehova. Majd jövő tavasszal. Velencébe megyünk a gyerekekkel.

4., Vanília – most megint kell, mindenhol, mindenütt. Illóban, parfümben, piskótában, krémben, habként és színként is. Imádom.

5., Valószínűleg a napsütésre vagyok ennyire kiéhezve, de valahogy most nagyon megtalált a sárga: ösztönösen azt válaszom, arra nyúlok, az tetszik.  Ezen a képen ráadásul sárga tulipánok vannak, a tulipán pedig a kedvenc virágom. Most ömlenghetnék, hogy jaj, milyen szép az a sárga bicaj is, de kb. pont annyira lehet meghatni egy biciklivel, mint az éves áfabevallással vagy pedig a szemétszállítási díj módosításával. Semennyire. Nem vagyok sportos csaj.

Na jöjjön a második 5.

1., A legnagyobb gondot a többgyerekes létben (2 = több, 3 = kurvára több!!!!) eddig is az jelentette, hogy nem volt szabad kezem. Válltáskáim voltak mindig, amik idétlenül az arcomba csapódtak, ha lehajoltam a gyerekért a játszótéren, vagy nem fért el benne semmi, vagy ide-oda himbálózott, ahogy futottam, hogy ne egyen murvát a kölyköm (kitaláltad. Gergő hát.) A helyzet egyenesen nevetségessé vált, az én testemen ugyanis nem mutat jól semelyik keresztpántos táska, bármekkora is a pántja az biztos befurakszik a melleim közé és kicsit olyan kúpcsöcsnek érzem magam tőle, mint Madonna volt a fűzős korszakában.

No a lényegre: Liliputi mama övtáska. Ez tetszik a legjobban, de nem is csoda: Lengyel Zsuzsi tervezte és állítólag marha praktikus: pont a pénztárca, kulcs, iratok, Barnus cukormérő vészcsomag fér el benne, a többi meg maradhat a babakocsi aljában.

Három. Gyerek. Nincs is annyi kezem.

Jókor jut eszembe…

2., Ezt most kölcsönöztem ki és irtó izgalmasnak tűnik: különböző élethelyzetekhez, életszakaszokhoz kínál olyan meséket, amik segítik az egyes időszakok megértését, megélését, helyén kezelését. Ha érdekel Benneteket, majd beszámolok, milyen volt.

3., Ez csak úgy szembejött a neten. Huszonegy napos önszeretgető kihívás olyan állomásokkal, mint “próbálj ki valami újat” (éjjel nem enni?), “aludj több mint 8 órát”, “menj el masszázsra” vagy épp “költs valami klassz étteremre”. Semmi izgalmas, de pont ezért elérhető még számomra is, ugyanakkor már most tudom, hogy nem lesznek óriási nagy megoldások: szusit rendelünk majd, a masszázst Medvétől kapom és a “pamper yourself”, azaz a bjúti és megújulás vonal valszeg azt takarja majd, hogy legyantázom a lábam a szülés előtt.

4., Holnap jön a mobil ctg készülék, így nem kell beutazgatnom a kórházba, amitől egyetlen pillanatig úgy éreztem magam, mintha realitás lenne, hogy valóra váljanak azok a hívószavak, amikkel a marketingeseik dolgoznak: nyugalom… biztonság… nem szeretnének sorban állni és várakozni… és egy kicsit különlegesnek és fontosnak éreztem magam.

Aztán bekúszott a realitás: ha elmegyek, akkor nincs ki gondozza a nagyit, nem lesz kész a munkám, nincs ki vigyázzon a gyerekekre, inzulinozzon, fessel-vágjon-ragasszon és persze nincs déli 12-kor ebéd sem. Pontban.

5., Vissza a napfényhez: K2 + D3 vitamin. Most mondhatnám, hogy hej-de-mennyire szedem, de sajnos mindig elfelejtem, úgyhogy ki kell tegyem valami elérhető helyre és beállítom a telefonomon is a csipogót. Vagy rábízom Medvére. Ő tök jól tartja az ilyesmit.