Anya nem boldog.

Fura így kezdeni egy első beszélgetést, de annyira bánt, annyira feszít, hogy ezt nem lehet csomagolni, nem lehet burkolni és rejtegetni, ezt ki kell köpni, mint valami mérget: anya. nem. boldog.

Tudod, anya régen nagyon más volt. Anya csupa fodor volt, csatos cipő, magassarkú és rúzs, anya volt a hajsütővas és a szempillaspirál és hát… egy dolog biztos volt: anya kislányból van. Ez volt a munkája, ez volt az élete, ez volt mindene.

Aztán anya és apa megismerkedtek egymással, és rövidesen gyerekük született, és nagyon sok dolog megváltozott az életükben. Aztán még több és több és több, és anya valahogy észrevétlenül… elkopott. Más lett fontos, más került az első helyre: a család érdeke, a gyerek érdeke, a feleség feladatai, az észérvek és a kötelesség, és valahogy úgy alakult, hogy egyre többet és többet csípett le anya magából, míg aztán…

… míg aztán megbetegedett. Ott pedig már nem számított semmi, csak a túlélés, a szó legszorosabb értelmében. Tette amit tennie kellett, megkötötte a kompromisszumot ott, ahol meg kellett és… észre sem vette, hogy már nem Ági. Már nem Kislány. Már szinte nem is ember. Anya. Mindenkinek az anyja, nem nélkül, identitás nélkül, egy a bandából, egy a fiúk közül, berreg, ha berregni kell, barna és szürke, no meg farmerszín ruhákban jár. Elnemtelenedett anya funkciós túlélőgép.

Aztán egy szép napon kopogtattál. Mindenki kislányt tippelt harmadiknak, én is. Képzeltem, hogy majd fésülöm a haját, majd öltöztetem, majd megtanítom szépen énekelni, majd csodálom, ahogy szabadon táncol és pörög a szoknyája. Majd szelíd lesz, finom, puha és gyengéd. Ő lesz a családban a KISLÁNY.

Te viszont, Kisfiam, Te és a Jóisten okosabbak voltatok, és odafenn a Mindenható tudta, hogy Te vagy a legklasszabb kisfiú a világon, és ezt a nagyon nehéz, nagyon rögös, könnyekkel teli indulást csak a Te szívedben lévő bátorság és szeretet bírja ki. Neked kellett jönnöd. Egy Kisfiúnak. Anya ugyanis nem lehet tovább TÚLÉLŐ – neki élnie kell. Nem lehet más A NŐ ebben a családban, nekem kell annak lenni. Nem lehetek tovább boldogtalan, nem élhetek tovább nagy álmok nélkül és… abban a pillanatban leesett, amikor megtudtuk az ultrahangon, hogy kisfiú vagy. Belém hasított, hogy miért kellett így lennie.

Kisfiam, rázós menet lesz, anya ugyanis abban a pillanatban döntött: papírt, ceruzát, jegyzetfüzetet fogott és elkezdte a papírmunkát az engedélyekhez, majd asztalost keresett és sírva suttogta Neked a gardróbban, hogy… végre megint úgy érzi, hogy él. És hogy tarts ki. És hogy köszöni Neked, hogy vagy.

Anyának újra lesz neve. Ági.