Ekkora a hasam. Már most. Ezen minden várandósságom során elcsodálkoztam, hogy bőven tud még hova nőni az a pocak, pedig a 6. hónap táján már sokszor azt éreztem, hogy ez szinte lehetetlen. Komolyan mondom, fantasztikus az emberi test… Egyre többször érzem úgy, hogy ez nem az utolsó ilyen kalandunk 🙂

Karácsony ide, csendes éj oda, a legnagyobb sikere a mókusos “mézes”kalácsoknak volt. Ezt mártogattuk kókusztejbe, kesukakaóba (nem gondoltam volna, hogy egyszer KESUKAKAÓT fogok inni, de finom nagyon). Mária, József, a kicsi szamár, a csillag – ilyenek mind sültek, de valahogy mindenkinek a mókusos kellett:) Ez van.

Egyetlen tekercs csomagolópapírt sem vettünk idén. Tavalyról eltettük az összes karácsonyi zsákot, és idén is vidáman abba bújtattam minden meglepetést. A gyerekeknek ez semmiféle gondot nem okozott, tavaly úgy vezettük be ezt a rendszert, hogy AZÉRT varrunk ilyeneket, hogy a Jézuska és az angyalkák tudják mibe hozni az ajándékokat – ha jól viselkedtek. Ezt a kurva száncsengőt Medve vette még 2015-ben valami Waldorf akcióban, és mindenki megőrül a hangjától. Ő nem. Belefeledkezve rázza és rázza és dobol hozzá a lábával és száncsengő meg hohohoho…. megbolondulok tőle.

Na ez a könyv állatira tetszett Barnusnak! Holnap megyünk a könyvtárba, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy ma este újra elolvassuk… Rengeteg része van még a sorozatnak, voltunk már az ősembereknél is, meg azt hiszem valami kalózos rész is volt. Rettenetes a szöveg (“mondta Jack”, “kiáltotta Annie”, “tette hozzá Jack”, “tódította Jack”), de nagy betűkkel van szedve, érdekes a sztori és hatalmas sikerélmény, mikor végre saját magának olvas a kölyök.

Őszinte leszek: szerintem az örömteli alkotás elengedhetetlen feltétele a minőségi eszköz. A Derwent Inktense készlet bármennyire is a szívem csücske (óvom, féltem, csak a saját hegyezőjével hegyezem) mindig Barnus rendelkezésére áll. Intenzív. Pigmentált. Tartós. Vizes ecsettel akvarell hatású. Kiválóan keverhető. Álom. Barnabás pedig – ha jól megnézed a képet – ki is használja ezeket a lehetőségeket, és teljesen elmerül az alkotásban. Meditál, ha úgy jobban tetszik…

Ó, a sajtos-rukkolás szendvicsek! Ez bolti, Violife a neve, van belőle natúr, de mozzarellára, füstölt karavánra és cheddarra hajazó ízvilágban is kapható, és nagyon-nagyon szeretjük. Az idei évem egyik fő kihívása a vegán sajtok lesznek: olyan prémium sajttálakat látok itt-ott (Pinteresten, Instagramon, Facebookon, vegán foodie blogokon), hogy a nyálam kicsordul. Nyárra már szeretnék ilyen klassz sajtokat készíteni: elképzelem, ahogy friss fügével, dióval, aszalt paradicsomos kenyérrel esszük…

Ez a kép adja talán a legpontosabban vissza, hogy mennyire semmit nem csináltunk Karácsonykor. Naponta felporszívóztam ugyan (a kutya miatt ez elengedhetetlen), de egyébként nagyon csendesen és nagyon szépen teltek az ünnepek. Nincs semmi okunk rá, hogy fogadkozzunk, hogy jövőre így vagy úgy lesz, elutazunk, másképp szervezzük, nem csináljuk, nem vállaljuk, stb., mert mindent pont így rendeznék, ahogy idén volt. Pont így. Ugyanígy.

A tegnapi nap méltó folytatása volt a karácsonyi időszaknak: rengeteget beszélgettünk Medvével, próbáljuk összerakni, hogy hogyan alakítsuk a nagycsaládos életünket majd, és tegnap reggel ismét volt egy “megvilágosodásom” -szerintem, amit ő csak “ó, bazmeg, megint szétbombázzuk az életünket, de igen, ez így lesz jó”-nak hív, amit én nem is értek, de nem baj, a zsenik mindig magányosak és meg nem értettek, ugye. Ez a kis szösszenetem újabb számolgatós délutánokat, sok telefonálást, papírmunkát jelent a férjemnek, de ezzel a projekttel kapcsolatban is már a héten tisztán látunk majd, hogy lehet-e, hogy lehet, mikorra lenne kész.

A másik ingatlan kapcsán is teljes az izgalom, ha minden igaz ma küldik az árajánlatokat, úgyhogy gyanítom, ma szemernyit sem alszunk, hanem osztunk-szorzunk, variálunk.

Aztán mi volt még… megvettük a babakocsit (nagyon sokat agyaltunk rajta, hogy milyen legyen), elképesztően finom bbq szószt főztem az esti lencseburgerhez (óóó, na ez mennyei volt!), holnap színházba megyek, mindenképp szükségem van egy piros ruhára, várjuk a havat, betöltöttem a 26. hetet (ami azért vicces, mert a gyereket 2 hete mérték 28 hetesnek :D).