Na ez az a könyv, amiről kérve kérem azt, aki olvasta, hogy mesélje már el, hogy érdemes-e nekiállni, én ugyanis majd’ egy hónapig aszaltam az ablakpárkányon, majd visszavittem a könyvtárba.

Reform kocsonya: lehet sovány csirkehúsos (bőr nélkül) vagy csak egy jó erős zöldségleves, ha kész, hideg vízzel turmixolt almapektin megy bele (én egy nagy lábashoz 3 evőkanál pektin+3 dl víz trutymálékot öntöttem), majd rottyant még egy 5 percet. Kiporcióztam, másfél óra múlva ilyen volt.

Minden reggel ilyen. Nagyon büszke vagyok rá: szorgalmas, kitartó és hab a tortán, hogy nagyon évezi! Mindent és mindenhol olvas, és egy gyönyörű kislánynak köszönhetően nagyon motivált, hogy szépüljenek és olvashatóvá váljanak azok a betűk…

Hú, ez nagyon tetszett. Klassz, jól követhető és egyszerű a történet és végtelenül bájosak az illusztrációk. Szívből ajánlom, Gergőnek többször is el kellett mesélni, és mindnyájan hosszasan nézelődtünk egy-egy oldalon.

Bogyós gyümölcsök, fűszeres teák, The English Teashop karácsonyi válogatás – rendszerint ez a délutáni menetrendünk. Valami kaláccsal, sütivel, itthon sült finomsággal. Ma épp zserbót készítek, és a maga 100/24-es CH értékével azt kell mondjam, világbajnok.

Waldorf berkekben nagy divat a selyempapír /transzparens papír ablakkép. Ezt a mintát teljes egészében Barnus rajzolta, tervezte, vágta ki, én csak a papír beszabásában segítettem.Most egy angyalkásat vagy karácsonyfásat szeretne, még nem döntötte el. A kölykök minden nap KŐMŰVESKEDNEK (ahogy Gergő mondja),festenek, ragasztanak, gyapjúképet készítenek, tésztát formáznak, kollázsokat állítanak össze, Barnussal hamarosan a porpasztell is előkerül majd.

Sima, egyszerű. A kályhánk, egy angyal, egy auralite kristály, egy kis örökzöld és egy illatkő. Egyszerűen gyönyörű. Most ez nagyon ilyen amúgy. Minden lassabb, elnyújtottabb, ráérősebb: zserbó, bejgli, kókusztej, vaníliás csók, egy tüdőgyógyász, első hó, sok zene, sok sírás (ez most ilyen időszak, de ez már nem a neheze, hanem az utózönge) és nagy megkönnyebbülések.

Már nem várom, hogy legyen vége 2016-nak, már marasztalom, méghozzá azért, hogy minél több dolgot betehessek a puttonyába. És viszi. Csupán két munkahelyet tartottam meg, mind a kettőhöz emberileg ragaszkodom, mert kedvelem azokat az embereket, akikkel ott találkozom. Szívfájdalom nélkül búcsúzom ismerősöktől, akikkel kiüresedett vagy elsilányult a viszony. Elengedtem a tökéletest, a kényelmest és az észszerűt – élek, ahogy tudok. Mindent mást vigyen innen 2016. Vigye innen, vigye messze és jöjjön harapós, hideg, jeges, de friss levegővel a január.