Akkor, amikor csurom vizes hajjal ülök az ágyon, Ő pedig odajön, bedugja a hajszárítót és megszárítja a hajam… na akkor túlcsordult. Az az érzés, amikor szétrepeszti a mellkasod a boldogság,a büszkeség, az öröm és a hála.

“Technika óra” vagy hívd, ahogy akarod: matatunk, dolgozunk, bogaras mütyűrtartót nemezelünk az ágya mellé. Végignéztünk jó pár bogaras könyvet, de nem talált benne olyat, amilyet keresett, úgyhogy rajzolt egyet, és azt kérte, valósítsuk meg azt. Így is lett. A fűtőtesten szárad az ebadta, randa lett, mint a pun háborúk, de elnyeli majd a zseblámpát, a zsepit és a többi szuper, éjszaka felettébb nélkülözhetetlen kincset.

Három dolog miatt fotóztam le ezt a képet

1., beindult nálunk is a Pettson és Findusz láz

2., Gergő felkiáltott a kép láttán, hogy ez apa garázsa!

3., Nem, ez nem igaz, a gyerek igazságtalan. Medve garázsa ennél jóval durvább.

Névnapi tulipán.

Műhely, tanfolyam, alkotás. Két hét múlva megint megyek, alig várom, a hajszárítós betyárnak készül majd sapka, és elég kicsi még ahhoz, hogy “elbírjon” valami egészen elborultat is: első körben valami manósipkára vagy sárkánysapkára gondoltam.

Egyébként még mindig a torokgyulladást kezelgetem, több-kevesebb sikerrel, de rengeteg Sonnentor teával, és olvasgatok, tanulok, mosok, szervezek csak úgy csendesen, lassan, vasárnapiasan…