az évzáró nagy beszélgetésen.

Minden évben – így most is- leülünk és megosztjuk egymással, hogy kinek milyen éve volt, mi volt a legjobb, legrosszabb, hogy érzi magát, és a többi.

Nos, idén kétségkívül Kolos volt a szupersztár, az ő érkezése egy egészen új dimenziót nyitott meg mindnyájunk előtt: babázunk, örömmel, odaadással, igazán belemerülve.

Az év legnehezebb időszaka egybeesett Kolos születésével, akkor gondolta a dédi, hogy megcsinálja a nagy és dicstelen finálét, amit egyébként már ezerszer megbánt, de ez van, kész, vége, magának főzte ezt az egészet, egye is meg.

Ez is piszok nehéz évnek indult, az utolsó két hónap sem volt a legkönnyebb, de összezártunk és klasszul vettük az akadályokat. Talán nem is azon áll vagy házasságunk és a családunk boldogsága, hogy milyen kártyát oszt az élet… sokkal inkább az határozza meg a jó mindennapjainkat, hogy mi hogyan tudjuk kezelni, megélni, megoldani a nehézségeket.

Az egyik legnagyobb élmény a Malomporta volt Bozsokon, de Barnus karácsonyi furulyaműsora is olyan emlék, ami örökre megmarad.

Lett egy tiszteletbeli tesóm, Barnus letette az első vizsgákat, megvan az erőállatom és Medve biztatására újra rajzolni fogok,mert nagyon szeretek és hiányzik.

Csak a magam örömére, csak a srácok örömére.

Idén elkészül a fürdőszobánk a nyaralóban, a tavaszi vizsgákra már ott készülünk majd, egyelőre azonban még a j-ly és a csészelevél-sziromlevél témakörben vagyunk a cserépkályha előtt.

A tegnapi trakta és a mai maradék eltakarítás után rettenetes állapotban van az egész szervezetem: felfúvódott vízzel telt lufiként hömpölygök és döcögök, úgyhogy holnap ideje elindítani egy 36 órás böjtöt (elég nagy szakirodalma van a neten, itt most nem részletezném) egész nap víz+zöld tea. Talán attól egy kicsit jobb lesz – de még azért az estét megküldtük egy hatputtonyos aszú, vegán kéksajt kombóval.

Mérlegre álltam.

Nem kellett volna.