Egy hangos csattanás és egy tompa puffanás, ennyi volt az egész. Laptopot leteszem, ablakhoz rohanok (ólálkodok, kutyával a sarkamban merészkedek, ha egész pontos akarok lenni). Egy galamb a teraszunkon. Fekszik.
Tátog a csőrével, mintha fuldokolna, olyan, mint egy partra vetett hal.
Valamit tenni kellene, de hát papírnyúl vagyok, én ugyan meg nem fogom, az ajtót se nyitom ki. Először guglizok (galamb a teraszon – WTF????)Telefonálok, és nem mondanám, hogy okosabban/elégedettebben teszem le a telefont, mint ahogy tárcsáztam.
(*mentsem meg; *hagyjam ott(!), * engedjem ki a kutyát, az majd elintézi(!!!)).
Tubi menthetetlen, haldoklik. Kicsi szeme lecsukódik, de nem, nincs elég vér a pucámban, hogy kimenjek, megfogjam, satöbbi. Haldoklik. Dráma a szemem előtt, a boldogság kicsiny madara, én pedig nézem a haláltusáját (ablak mögül, ofkorsz, amilyen bátor vagyok). Kimegyek, megpiszkálom a vonalzóval – nem mozdul.
Hát nem. Nem és nem és nem. Nem hagyom, hogy itt pusztuljon el a teraszon!
Magamra húzok valami elfogadható hacukát, átslattyogok a szomszéd házba, nekik vannak galambjaik, talán ez egy közülük.
Kicsöngetem a hajberakásból a szomszédasszonyt, és előadom a bánatomat: a drága tenyészgalambjuk MENTHETETLENÜL HALDOKLIK a teraszon. vagy meglőtték, vagy agyvérzést kapott. Vagy galambszívinfarktust. (Hirtelen állatorvos lettem.)
Csavarókkal, hálóval, sebbel-lobbal, hévvel-csatakiáltással érkezünk át hozzánk,ahol szomszédasszony megállapítja, hogy
- ez nem az övéké
- nem galamb, hanem vadgerle (???)
- agyon kell csapni a lapáttal, majd a kutya megeszi (ehh, viszlát, urbánus lét)
Az Olimpia tiszteletére fish&chips az ebéd. “Edd meg a halacskát” mondtam a gyereknek, majd roppant elítélhető módon nekiláttunk dévédézni. Nekem nem esett le, neki igen és keserves sírásra fakadt: a Némót néztük.
1 Comment
😀 jót nevettem, kalandos ez a vidéki élet, mi?
egy biztos, légyfogó szalagunk NEM lesz…. 🙂
2012-08-08 at 15:36