Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindennapok

    Egyéb

    Mindenféle

    Cipő pipa. Saucony lett végül, és olyannyira az én lábamra valót adtak, hogy még azt is megnézték, hogy hogy futok benne (és nem röhögtek).
    Az egész cipővásárlás több, mint egy óra volt: nézegettük, hasonlítgattuk, elláttak tanácsokkal, szóval nagyon klassz élmény volt.

    A cipő kurva ronda, de eszméletlen érzés benne már csak állni is, úgyhogy már csak azt kell megvárjam, hogy felszáradjanak az utak. Miért nem megyek esőben is? Mert az első pocsolyánál és átázott zokninál vágnám a sarokba az egészet…
    Lementettem a couch-to-5k alkalmazást, most már csak zene kell, és indulhat a banzáj…:D
    Na jó, kit akarok átverni? A cél először, hogy a sarokig eljussak…

    —————————————–

    Kérdeztétek a kaját, hát, ezeket a dolgokat ettük mostanában:

    • gofri (ezt ugyebár már megénekeltem)
    • tejszínes karalábéfőzelék krumplival
    • sült krumpli, palacsintatésztában sült laskagomba
    • brokkolis csirkemell rizzsel, paradicsomsalátával
    • tejszínes zöldségleves
    • tejszínes almaleves (vaníliás-fahéjas)
    Kemény az élet.
    ——————————————
    Van egy üzenőtáblánk. Először oltári vicces volt, meg zavarba ejtő, hogy egy nagy fehér whiteboard lóg a folyosón, de megszoktuk és megszerettük – akármilyen hülyén is néz ki, még mindig jobb, mint a feladatlan csekkek vagy a be nem fizetett akármik. Az elfelejtett kéményseprők, keresztbeszervezett programok. Whiteboard. 
    És akkor először felkerült a rizs, olaj, zsepi, mosószer. Aztán az anyák napja, doktornéni, igazolást kérni!!!, ide ne szervezz programot/miért?/manikűröshöz megyek.
    Aztán jött a köszi, puszi. Aztán a szeretlek. Azóta szeretlek-üzenőfal is. Mindig van rajta egy röpke hiányzol, vagy esz Szupernyuszkóóóóó, vagy egy siess haza. Mindig.
    És ma reggel a férjem kék kézzel kelt. Egyből tudtam, hogy valamit írt a táblára. Rá is kérdeztem, de csak annyit mondott, hogy igen, önmegvalósított kicsit.
    Szárnyas kerubokat, nyíllal átlőtt szíveket láttam magam előtt. Örökké a Tiéd. Tóth Árpád vers. Mit bánom én: Coelho.
    De nem. 
    Körbe volt dekorálva a tábla olyanokkal, hogy Motörhead, AC/DC, Rock’s not dead, Iron Maiden. Plusz a logók, vagy hogy a retekbe hívják ezt rokkeréknál. Azok a nyomorult emblémák (jelen pillanatban 78nak érzem magam).

    Felháborodott olvasói hozzászólás Medve részéről, miszerint súlyosan félreinformálok itt mindenkit:

    1., Az nem Rock’s not dead, hanem Punk’s not dead.
    2., És egyébként nem is ezt írta, hanem azt, hogy R’N’R ain’t noise pollution. (A pollútijont betűzte.)

    Megosztás:
    Egyéb

    … mesélj, mi van mostanában veled? – jött a kérdés

    hát,

    • Felváltva olvasok Feldmárt, Joanna Trolope-ot és Pablo De Santist. 

    • Most épp várom az új illatokat: Lancaster Aquasenses és Trussardi My Name jön. 
    • Gondolkodom, hogy kellene vennünk az ikeában egy új pároló betétet: annyira nagyon klassz! Tök olcsó és most, hogy jön a zöldborsó szezon, isteni lenne héjas zöldborsót is párolni. Vagy bármi mást. Gőzgombócokat. Mittudoménmit.
    • Annyira klassz felkérést kaptam! Sclerosisos csajoknak kell majd előadást tartanom szépségről, illemről, mindennapi életről, újrakezdésről. Nagyon várom.
    • Vettem egy hosszú ruhát. Van itt nálunk egy turi, és iszonyú jó cuccokat válogat a csajszi, komolyan, ma két vagy három felsőt, gyerekruhákat, nadrágokat zsákmányoltam. 
    • Olyan lettem, mint egy időjós: a műtött oldalon minden időváltozásra fáj, nyom szúr, hasogat, keményedik a szövet. Jaj:(
    • Rizstésztába tekert virslit sütök ma, uborkasalátával és paradicsomsalátával esszük.
    • Kaptam anyák napjára egy klassz papucsot: magas a talpa és gyönyörű konyakszínű, jaj, nagyon örülök neki!
    Megosztás:
    Egyéb

    Megyünk a Balcsira.

    Vendégségbe.
    Ádám édesanyjának a férjéhez. Az értelmi szerző Ádám nagymamája, aki csü-tör-tö-kön kitalálta, hogy márpedig
    1., vagy odamegyünk, és jó lesz
    2., vagy nem megyünk oda, de akkor a Sátán pöcsén vagyunk pattanások, és őt aztán so-ha többé ne hívjuk  Mertőegymagányosidősasszony. Akinekkitudjamennyivanhátra.
    Mi pedig kussolunk.
    Persze, lehet ilyenkor jól megmutatni, hogy mi aztán nem állunk be a sorba, nekünk megvan az életünk, velünk nem lehet packázni…!
    De.
    Lehet:).
    Mi egy igazi beszari brigád vagyunk (csak nem úgy látszik), és ilyenkor rendszerint a kisebb ellenállás irányába mozdulunk – nos, majdnem mindig.
    – Mit vigyünk?
    – Semmit, csak magatokat.
    Hosszú évek tapasztalatai alapján ez az a fajta semmi, ami azt jelenti, hogy “Nem tudom, találd ki, lepj meg, brillírozz! Vegyél le a lábamról! Teljesítsd minden sóhajom!” szóval igen, jól érted.
    Bármelyik ókori keleti despota vinnyogva bújna el, ha meglátná a nagyit. Sőt, hallottam egy jobbat valamelyik reggel a rádióban, miszerint “ha a nagyanyám játszott volna a Terminátor 1-ben, akkor nincs Terminátor 2, mert mindenkit kipusztít”. Na a miénk is ilyen.
    Szóval a semmi:
    • 1 üveg sangria
    • 1db 24 szeletes oroszkrém torta
    • 1 tepsi medvehagymás-káposztás kifli
    • 1 tepsi medvehagymás-rózsaborsos káposztaropogós (igen, jól érzed. medvehagyma és káposzta volt itthon)
    • 1 kiló pácolt tarja (na abból én nem eszem)
    • 1 üveg bor a ház urának
    • házi lekvárok, kekszek, kakaós sütemény
    • némi saláta (majonézes és balzsamecetes-olajos változatban is)
    • málnaszörp (nyírfacukros)
    Így. Iszonyú fáradt vagyok még akkor is, ha a lekvárokat és a szörpöt csak a nagy kamrából kellett felhozni.
    És a legjobb: mindezt azért, hogy a házigazda bután nézzen ránk, merthogy ő kábé 120 fős lakodalomra főzött (nem viccelek, ilyenkor több kiló hús, háromféle köret, hidegtálak, sütemények), de nem baj, a nagyiért mindent, márpedig neki megéri az a 0,000002mp, amíg büszkén átsuhan az arcán, hogy na tessék, ilyenek ezek a gyerekek, pedig mond-tam, hogy sem-mit ne hozzanak, de kac-kac, ezek a gyerekek márcsak ilyenek. Mert íííííígy szeretnek engem. Ííííígy ünnepelnek engem.
    Semmit. Haha.
    Nem, nem akarod tudni, milyen volt az a Húsvét, amikor komolyan vettük. Szibériában monokiniznél inkább, minthogy bevállald azt a fagyos klímát. 
    ……………..
    A legszuperebb az lesz, hogy mindkét gyerek köhög, nyűgös, bár szerencsére nem komoly: Barnabásnak az asztmája makacskodik, Gergő meg szerintem csak részben köhécsel valami betegségszerűtől, de nagyobb részben a nyálától fuldoklik.
    Egyébként még mindig Unifogis a varázsneve: egy foga van, amire aztán bármit rászúr (piskóta, almadarab, banánkarika) és úgy szállítja négykézláb.
    ……………..
    Mindegy, majd nagyot sétálunk, elvisszük a gyerekeket oda, ahol összeházasodtunk, én majd jól bőgök, lefotózom a fiúkat meg magamat, és majd elmerengünk, hogy hú, már hat éve, és hú, menyi dolog történt.
    És én majd megint sírok. (Ez a hobbim. Most váltok a pofozkodásról erre. Igen, még mindig bánt.)
    ……………..
    Jött néhány régi-újra felfedezett illat a repertoáromba, de még várok néhányat, majd jól összegyűjtöm, aztán beszámolok.
    ……………..
    Vicces, vicces kis hétvége lesz.
    Hát még a jövő hét: szóljanak a fanfárok, peregjenek a dobok: megrendeltük a konténert a lomtalanításhoz.
    Nyolc köbmétert. A konténerek között ez a jumbo jet, a hummer, a godzilla. A brutál nagy.
    A szabály a következő: csak az marad, amire mindketten azt mondjuk, hogy marad (ennyire már ismerjük egymást. Én is őt, ő is engem. Nyilván nem bökdösök rá a nagyapjától örökölt lopótökre!/hajócsavarra!!/petróleum lámpára!!!, de pl. a házzal örökölt, gyufából készített, de már törött country falunak mennie kell. Meg a törött lábú bieder széknek is (nemcsak a lába törött, az ülés is keresztbe.)
    Meg a régi olajoskannának (majd gyűjtjük bele az esővizet! aham…) Meg van az a régi ágytámla – majd jó lesz a… nem. Nem lesz jó. Két éve elő se került. Kukaaaa.
    Szóval a szabály az, hogy 2 igen kell az igenhez, és mindenkinek 3+1 vétó joga van, tehát ha én azt mondom, hogy kell az a kurva szalmakalap, mert hiába égettük ki bemojitózva a tetejét cigivel (???? Jesssssszusom, mintha egy másik univerzumban lett volna), mégiscsak a nászúton kaptam. 
    Két igen az igen, egy nem az már nem, és 3+1 vétó jog.
    Izgalmas lesz:))
    Megosztás:
    Egyéb

    Juhhú-juhhúúú.

    Juhú #1:
    Még most hétvégén összeáll az egyik új projekt oldala: most már téééényleg a célegyenesben vagyunk. Tényleg.
    Juhú #2:
    Tegnap – teljesen és tökéletesen a semmiből eszembe jutott valami, úgyhogy hamarosan Etsy shopot nyitok – és nagyon-nagyon szeretném, ha klassz lenne. Ez is amolyan kényszer szülte dolog, de ha már csinálom, akkor legyen szép, működjön jól és szeressem. Régi terítőket, csipkéket, kézelőket, kamrapolc szegélyeket árulok majd, vagyis mindent, ami nekem, nekünk már nem kell, vagy sok van belőle, vagy nem illik ide, vagy akárbármi.
    Juhú #3:
    Egész este dolgozni fogok, ugyanis van valami, amit egy barátnőmmel meg szeretnénk nyerni. Egy verseny. Egy cél. Millió és egy variáció ment át a fejemen, de most nagyon közel vagyok, hogy a szezont összehozzam a fazonnal, hogy szerethető és vállalható is legyen, ahogy a nagyközönség elé tárjuk a projektet.
    Juhú #4:
    Ma délután lesz egy kis szabadidőm, pakolászni fogok a Stúdióban, ha elment a nagyon kedves ismerősöm, akinek ránézek az arcára. És végre valahára lesz időm végigsimítani minden kedves tárgyat és eldönteni, hogy csak türelmet kérek tőlük, és újjászületünk, vagy elbúcsúzni, és megköszönni az elmúlt éveket, mert nagyon klassz volt. 
    Juhú #5:
    Óriási és egy mozdulattal eltehető legózós zsákot találtam Barnabásnak, neki is nagyon tetszik, meg is rendeltem, így van rá esély, hogy ne legyen szanaszét a házban az összes rohadt kocka. Tegnap volt időnk átbeszélni, ugyanis óvodába menet olyan príma asztmás rohamot produkált, hogy vissza is fordultunk. Már jól van, csak a hirtelen hidegfront hozta ki, de megijedtünk azért rendesen.
    Júhú #6:

    Annyira finom kávét ittam ma reggel! Rászoktam, hogy egy csipet fahéjjal iszom, és nagyon szeretem. Tegnap pedig banános-spenótos-almás turmixot készített Ádám, és meglepő ugyan, de isteni finom volt!

    Ma egy mangó-sárgarépa-banán?

    Megosztás:
    Egyéb

    Kedvencek mostanában és áprilisi tervek

    Még nem értem a végére, de nagyon tetszik. Annyira magamra és a volt betegségemre tudom vonatkoztatni… egyszerű, érthető, emberi. Már megvettem a következő könyvet is:)
    Cementlap egy régi asztal tetejére – huhh, nagyon tetszik. Az asztal meg is van hozzá, azon volt a fa Karácsonykor, most pedig – talán egy kicsit rövidebb lábbal? – tökéletes asztalka lehetne belőle a napozóágy mellé. Mondjuk nem ilyen csempét választanék, hanem valami olyat, ami megy a teraszon lerakott járólaphoz.
    Tádáááám: sosem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok írni, de igen, egy hónapja nem eszem húst. És nem is kívánom. 
    Húsvét után visszaállok a húsevésre – ha jól esik majd, de érdekes, hogy ez most nem annyira elhatározás, mint inkább nem-kívánom-a-húst.
    Fura.
    Ami viszont elhatározás, hogy Húsvétig belehúzok a tisztítókúrába és száműzöm a tk. rozskenyeret is, és marad a zöldség, egészséges turmixok (jaj, ne parázz, még mindig én vagyok, nem vittek el az ufók, majd visszaváltozom) a tojás, nagy ritkán hal meg a sajt. Miért? Nem tudom. Ezt kívánom.
    Ha. Hahaha. Ha azt kérdeznéd, hogy fogytam-e akárcsak egy dekát is, a válasz nem. Sajna nem. Viszont nagyon jót tett a kemótól szétgyötört testemnek, szebb a bőröm, jól esett. 

    Megosztás:
    Egyéb

    Oké, ehhez a naphoz már nem elég egy kávé.

    Annyira szar volt, hogy gyere, üljünk együtt a kanapén, nézzük együtt a Tróját és nyomjuk meg a pause gombot, amikor Brad Pitt hátsója full-full látszik.
    Sajtos-pepperonis-gombás pizza? Vagy kekszes-csokis fagyi? Félúton cserélünk? Oks.
    Na szóval: iszonyúan elfáradtam ma, úgy délután 3-ra már full k.o. voltam.
    Szerettem volna egy munkát, megírtam rá az ajánlatot, a pénz kétharmadát akarták kifizetni, én meg nemet mondtam. 
    Valaki megcsinálja olcsóbban. Olyan is lesz.
    Jó hír, hogy lehet, hogy kreatív internetes megjelenést fogok oktatni. És nem, nagyon nem erről a blogról kerestek meg: ez amolyan gőzkiengedős hely, nem is köthető hozzám. Direkt.
    ..
    Napok óta alig beszélünk Medvével: tudom, rettenetes, de egyszerűen amint hazajön, beesek az ágyba. Dolgozom még egy kicsit, aztán el is alszom, reggel meg ő fáradt, mert éjjel kelt Gergőhöz.
    ..
    Annyira de annyira vágytam egy sajtos perecre, és amikor beleharaptam.. uhh… száraz volt, mint a tapló. Nem is ez volt a legrosszabb benne, hanem az, hogy megettem. Még így is.
    És itt ezen elgondolkodtam.
    Ha nem tetszik, miért eszem meg?
    Mert vágytam rá?
    Mert elképzeltem valamilyennek, és még azután is görcsösen ragaszkodom a fejemben lévő jó érzéshez, hogy kiderül, hogy nagyon nem olyan? 
    Nyilván, itt már nem a sajtos perecről szólt a dolog. A legfontosabb tanítások egyike magamnak: ne edd meg a perecet.
    Ne edd meg csak azért, mert vágytál rá. Vagy mert valaha jó volt. Nem kell tovább csinálnod csak azért, mert valaha jó volt.
    ..
    … és akkor ezen pörögtem és pörögtem és pörögtem.
    és összenarancshéjazott mindent a gyerek porszívózás után. És megint eltűnt egy pulcsi az óvodában. És szerettem volna valami jót játszani vele, de teljesen összegabalyodott a délutánunk. Az előszobában 5 db 60 litres ikeás doboz áll, tele ruhával. Kidobni sajnálom, eladni meg… nehezen szánom rá magam a pepecselésre.
    Van egy csomó kismama ruha is.
    És nem, nem szántam még rá magam, hogy eladjam őket. 
    ….
    5 év. 5 év múlva még csak 38 leszek. 37 és fél. Még bármi lehet, nem?
    Cseréljünk. Most enyém a fagyi. A pizza még meleg.
    Megosztás: