Itt is megtalálsz:
Search results for:

szent lukács

    mindennapok

    Gergő beteg, de erről szól legkevésbé ez a poszt :)

    Elég szar a helyzet, éjszaka nagyon köhögött, szárazan, ugatósan, de hála az égnek, ez már nem krupp. Annak az időszaknak vége.

    Párásítottunk, nemezeltem neki gyapjúból torokborogatót, Szent Lukács olajat csepegtettünk rá (én Tihanyban vettem, de itt is lehet kapni), és egy nagyon vagány, rénszarvasos pamutba csomagoltuk, amin a rénszarvasok is épp betegek: teát isznak, torokfájós sálat viselnek és nyomják az ágyat.

    Elesett szegény, nyűgös, rekedt és hörög, úgyhogy nem jó most neki, nagyon nem.

    Kicsit előredolgozom, hogy holnap nyugodtabban induljon a hetünk, így is elég megoldandó feladat lesz, hogy be kell vinnünk a kicsi Mukit a doktornénihez. Ilyenkor egy kicsit úgy viselkedünk,  mint az egyszeri lyány, aki fölmegy Budára, azaz összeírjuk, hogy mi kell, hogy kell és egyáltalán, de ennek a kornak hamarosan vége, ugyanis majdnem mindent interneten rendelek:

    • zöldséget is házhoz szállítással rendelem majd, ugyanúgy Zsámbokról, ugyanattól a “cégtől”, de mivel rendszeresen túllépem az ingyen szállításhoz szükséges értékhatárt, nekem jobb, ha házhoz hozzák
    • ruhát, meleg harisnyát,fehérneműt. A másik tuti beszerzési forrásom a Müller. Ott is van minden, szar-szappan-szalámi (ahogy Rita barátnőm mondaná), és Müllerék kifejezetten erősek a gyógynövény-gyapjú-ősrégi receptúra alapján vonalon, ami nekem nagyon bejön
    • gyógyszert, főleg homeopátiás szereket és homeopátiás olajkeverékeket külföldről rendelek
    • könyvet is online, írószert dettó, spéci akvarellpapírt szintén
    • élelmiszert a glutenmenteswebshop.hu-ról szoktam, ott nagyjából van minden, ami nekünk kell, ami meg nincs, azt a bionom.hu-ról meg tudom venni
    • jegyet, szállást csak így rendelek: legyen az színház, mozi, gyerekprogram, fesztivál, mindent így intézek. (Úgy mondom, hogy Fesztivál, mintha én lennék maga a bulihuligán, pedig…)

    Tavaly remek volt az Everness, idén is szeretnék menni. Gondolkodunk a Kaláka Fesztiválon és Kapolcson is. A Waldorf fesztiválra biztosan megyünk, és van több olyan Gyapjúfesztivál is, amin szeretnék ott lenni (pláne, hogy Székesfehérváron is lesz, ott meg nagyi-hotelünk van).

    Szóval buli, buli hátán. Pláne, hogy az otthonoktatásba bekapcsolódott a férjem is. Tegnap a Gryllus Vilmos Maszkabál lemezről hallgattuk a Skót dudás dalt, Barnabás rajzolt közben, skót kockás mintákat nézegettünk, később dudaszót hallgattunk, meg skót várakról néztünk képet. Medve egyszer kapcsolódott be a buliba, amikor megkérdezte,hogy kérek-e egy scotch-ot, mert van még itthon bontatlan, többféle is…

    Jut eszembe, rám is férne mostanában. A Nagyböjtöt idén nagyon szigorúan veszem, szóval akkor biztosan nem fér bele semmi ilyesmi, és a húsmentességhez idén a teljes alkoholmentesség is hozzátartozik majd (kivéve az, ami főzésbe megy, de ott úgyis elpárolog). A kávé marad, de a súlyvesztést nagyon komolyan gondoltam, úgyhogy megvettük a régóta áhított szobabicajt is – tulajdonképpen ezt kaptuk a családtól Karácsonyra. Szuper, masszív, gerinckímélő és Medvét is elbírja.

    Hát, ezek vannak velünk mostanában.

    288939399.toorx-brx-90-recumbent

    Megosztás:
    Egyéb

    Gergő újra bölcsibe jár

    Ez a legislegfontosabb hír a héten: bölcsi, bölcsike, házikó… Gergő így hívja.
    És valóban: egy parasztház a dombtetőn, gyönyörű nyílászárókkal, cserépkályhával, kislócás konyhával és nagy udvarral. Tüneményes Nagymamapótlóval, aki főz rájuk (na jó, Gergőre nem, mert a mi diétánk így elsőre követhetetlen), játszik velük, ölelgeti őket.
    Csúcsidőben hatan vagy heten vannak, de az nagyon ritka. 
    Jó érzés betérni oda, jó érzés ott lenni és jó érzéssel hagyom ott a gyereket, amíg intézem a dolgaimat.
    Igen, csak addig.
    Már délben megyek érte, onnan pedig Barnabásért megyünk, úgyhogy legkésőbb negyed 2-re itthon van a banda.
    Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok élni.
    Reggel felkelek, összekészítem a két tornyot: háromrészes fém ételhordó, alulra a leveske, középre a második fogás, legfelső rekeszbe a sütemény vagy a kenyérféle.
    Majd megterítek, gyertyát gyújtok, kiteszem a reggelit és ébresztem a családot.
    Gyakorlatilag sosem járnak rendes ruhában a gyerekeim: minden nap technikai öltözéket vesznek fel, olyat, ami vízhatlan, szélálló, sportszerkó, én pedig minden nap végén két sármanót kapok vissza – átázott gumicsizmában.
    Ha mogorva idő van odakinn és már sehova nem kell mennünk, akkor a gyerekek egyből a kádba mennek, ahol újabban olajat kérnek a vízbe (pár csepp Szent Lukács olaj) és hangoskönyvet a lejátszóba (sárkányos mesék), majd Gergő aludni megy, Barnabás pedig rajzol, mesét néz vagy szundít egyet ő is. Én pedig újra leülök a gép elé dolgozni. 
    Nekiállunk a vacsorának és a másnapi menünek: kenyeret sütünk, feltesszük a levest és kitaláljuk, hogy mi legyen a második fogás. Ha már be van kapcsolva a sütő, általában sütünk egy tálca kekszet, aztán egyszercsak előkerül/hazakeveredik Medve is.
     Késő délután már a közös szobájukban játszanak ölik egymást, addig mi beszélgetünk egy pohár bor mellett a mosógépet töltjük, van-e inged, időpontokat egyeztetünk, dolgozunkdolgozunkdolgozunk, aztán pedig vacsora, mosogatás, és fektetjük a gyerekeket. Jó hír, hogy 8-körül már alszanak.
    Semmi izgalmas nincs az életemben. Nem járok magassarkúban, mint régen. Nem veszek tonnaszám sminkszereket, mint régen. A ruháim bő 70%-át kiszanáltam. Nincsenek fényes kirakatok, nagy kávézások és a régi értelemben véve nincsenek kimenős esték sem.
    Ez volt a legelső hét, hogy csak 3 megrendelőnek dolgoztam, ami másnak még így is elefánt méretű falat, de nekem ujjgyakorlat a korábbi 8-hoz képest.
    Anya voltam, feleség, családösszetartó. Pihentem, hímeztem, meséltem és beburkoltam a gyerekeimet. Miután megszoktam, hogy ne siessek sehová, ne akarjak többet és felfogtam, hogy nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni (Tesco, Aldi, piac, posta, otp, gyerekzokni, gyógyszertár, ajándék, számlák, váltócipő). Ráérősen sétálgattam teljesen feleslegesen h-ú-s-z egész percig az aldiban, és felfedeztem egy olyan konzervet, amit eddig sosem vettem, de tegnap meg igen. Isteni vacsorát kutyultam belőle, Medve állandó repertoárra kérte felvenni, úgyhogy leírom ide Nektek is:
    Halkrém
    Az aldiban lehet kapni szálkamentes és bőrmentes szardínia filét. Ez a drágábbik fajta, 399Ft-ba kerül, és semmi más nincs benne, csak a hal meg napraforgó olaj. Nehogy valami paradicsomos-majonézes akármilyen tyütyürüt vegyetek, abban már tuti van valami tiltólistás, ez viszont csak a hal és az olaj.
    Na. 
    • első körben egy nagy pórét feldaraboltam és jó sok (olyan 1dl) kókuszzsíron megpirítottam
    • rádobtam az olajos halat (olajjal) és tettem hozzá sót (parajdi) meg mustárt (olyan 2 evőkanálnyit, Univert)
    • színtelennek ítéltem meg, ezért ment hozzá úgy egy deci paradicsompüré is
    • és egy egész alma (én nem szórakoztam a pucolással, egy nagy jonagoldot daraboltam bele) 
    • majd főztem még egy kicsit, aztán elzártam a gázt és hagytam, hogy egy kicsit hűljön
    • botmixerrel pürésítettem és betettem a hűtőbe. A kókuszzsír ugye betonkeményre tud dermedni, de lazítja a sok minden más, úgyhogy összefogja rendesen a krémet, tehát nem lesz csöpögős meg olyan plittypluttylófasz.

    Krémes lesz, jól kenhető és elképesztően finom. Mi pirítóssal ettük és szeltünk hozzá pritaminpaprikát is. 
    Olyan 3 körre biztosan elég ez a mennyiség, pedig mi brutálisan sokat tudunk enni.
    Este, miután a gyerekek elaludtak, Medve meg valami prezentáción dolgozott, beültem a Pinterest elé egy szelet halkrémes kenyérrel és egy pohár furminttal, és elkezdtem álmodozni a ház átépítéséről, újragondolásáról, amit már olyan nagyon régen tervezgetünk.
    Van néhány nagy, közös, sosem-gondoltam-volna rácsodálkozásunk, az egyik például ez a kép:
    Persze azért ez így nem kellene. Ilyen kis filigrán székekkel és egy ekkorka asztallal mi azért nem sokat tudnánk kezdeni, de az, hogy legyen egy nyitott polcos rész és egy mustársárga falbetét, az mindkettőnknek nagyon.nagyon.nagyon tetszett.
    Megosztás:
    Egyéb

    2015. szeptember 29.

    Most épp ezt /ezért /vele

    Olvasom: aktuális Donna Moderna újság

    Játszom: sárkányos mesék, játékok- a waldorfos Mihály-nap kapcsán

    Nézem: Meryl Streep és Alec Baldwin jutalomjátékát az Egyszerűen bonyolult-ban

    Próbálom: ignorálni a férjemet, aki szuper sérvellenes praktikákkal zaklat

    Főzöm: céklás-borsós sült krumpli. Valami mennyei!!!

    Eszem: szőlő. Rengeteg szólót ettünk idén.Eddig minden évben lemaradtunk a szezonról, úgyhogy határozott cél volt,hogy idén ez ne történjen meg.

    Iszom: English Tea Shop tea. Valami bogyós.

    Készítem: elmaradt, de mosószert akartam főzni. Csak előkészítettem a hozzávalókat, holnap csinálom meg.

    Szeretem: Szent Lukács olaj. Mindenre jó.

    Fedezem fel: Segítőkész emberek.

    Ünneplem: élek. Látom a gyerekeimet felém futni. Látom, ahogy Gergő elmerül a nagy kád vízben és teljes odaadással mondja, hogy iiiiimádok vizeskedni!!!

    Álmodom: Mindig emlékezni szoktam, de most nem. Valószínűleg mély, sötét álom kellett most nekem.

    Viselem: egy kockás, puha pizsama nadrág van rajtam, egy fehér, hosszú ujjú bordázott felső, egy kardigán. És körbeleng egy csepp Chopard Casmir – ez egy olyan illat, ami ha egyszer a hajad közelébe kerül, a következő hajmosásig marad. Puha, meleg, fűszeres, nem is szabad bőrre fújni, csak levegőbe, és még akkor sem szabad belesétálni, hanem várni kell egy kicsit, és az utózöngébe kell belelépni. Ha így hordja az ember, akkor varázslatos. Nincs rá jobb szó. Varázslatos.

    Remélem: elmúlik ez a fájdalom a derekamban és hogy a jövő héten megjön a fazekas korongom.

    Fontolgatom: hogy átrendezem a nappali-háló-dolgozó részt. Valahogy nem vagyunk a helyünkön: én már egy hete Barnabás szobájában alszom, a saját helyemen nem tudok.

    Fejezem be: ezt az elmúlt hónapokban zajló útkeresést és remélem, hogy lezáródik az ezzel járó egyensúlytalanság.

    Kezdem el: holnap már a leendő műhelyt takarítjuk. Még nincs neve. Ötletem sincs. Meg kell álmodni, mint annak idején a Golden Apple-t.

    Megosztás: