Csodás, csodás, nem amolyan meggyőzöm-magam-de-igazából-gáz, hanem tény-leg csodás kendőket vettem tegnap. Fejpántokat, sapkákat, kendőket és kendőrögzítő gumit. 

Nem mondom, hogy életem legkönnyebb vásárlása volt, de túl vagyok rajta, azóta itthon próbálgattam, kötögettem, játszom az új játékszereimmel, és azt kell, hogy mondjam: nem lesz olyan rossz. Nem erre vágytam, de nem lesz olyan rossz.

Tegnap kendőben ebédeltem, direkt a gyerek előtt, kíváncsi voltam, feltűnik-e neki. Nem tűnt fel. Anya újabb divatozós hóbortjának tudja be (milyen? Cinos), nem pedig valaminek, ami bármilyen betegséghez köthető.

Úgyhogy szuper, ezen a fejezeten túl is vagyunk:) Még pár nagy fülbevaló, egy-két csinos bross a kendőimhez, és jöhet az a kurva kemó.