Egyrészt valószínűleg most láttam utoljára a nagymamámat.
———-
Vonatkoztassunk el minden mástól, mert ez önmagában is elég egy bejegyzéshez.
———-
És akkor jöjjön a többi: már koromsötét volt, mire elindultam a gyerekkel, az út pedig közel 3 óra. Nagy részben 1×1 sávos úton. Kivilágítatlan úton. Kacskaringós úton. Ami egy erdőn vezet át. A hegy tetején, merthogy jelentős része szerpentin.
Na jó, az ilyen út csak mondjuk a harmada az össztávnak, a másik harmad autópálya. A harmadik pedig szintén 1×1 sáv, kicsi falvak, állandóan dőlő bicajos (nyilván láthatósági mellénnyel, villogóval, persze).
És akkor elindultunk.
– Anya, nagyon ránk esteledett.
…
– Anya, indSZKELJ már. Anyaa, most volt egy jobbra fordulni tilos tábla.
…
– Anya ÁLLJ! Stop!!!! Láttam egy behajtani tilos táblát.
– ŐZIKE AZ ÚÚÚÚTOOOOOOOOOOOOOOOOON!!!!! Na jó, csak vadveszély tábla.
….
– Miért kattintgatod a hosszúlátó és a rövidlátó lámpát, TE ANYA??
– Anya éhes vagyok. Anya felkeltettél az almával.
– Anya, vamminálunkhajcihó kitűnőhangulat, olyanmintavadnyugat
– Anya megrúgom hátulról a széked, és számold meg hányat rúgtam.
– Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, nem látok semmi.
– Anya, találtam lámpát, és most a hátunk mögött lévő autónak cikázok.
– Anya megállhatunk, és LENÉZHETEK, hogy hova esünk le, ha így folytatom a folyamatos óbégatást??
– Anya, FÉK. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! FÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja, semmi, megvan a MACIKÁM.
– Anya, neked szőrös a lábad?
– Anya, beengedtem még a nagymamádéknál egy pókot a kocsiba.
———– és a végén, az otthonunktól kb. 1200 méterre. Ajaj, bepisilek. Most. Állj. Meg.
Megálltam. Kantáros nadrág. A kezével fogja a kabátját, hogy ne lógjon le. Én fogom a pöcsét.
És ekkor a fiam belepisilt a tenyerembe.
2 hozzászólás
😀 De ismerős…nekem három van
2014-11-25 at 04:47Csak nem erre voltál?
2014-11-25 at 07:16