Új szőnyeget kapott a gyerek, élénk, fűzöld, hosszú szálú. Teljesen olyan, mintha egy 2m x 1,3m-es füves rész lenne a szobájában. Kapott olvasólámpát a kuckója fölé és előszedtük a sólámpát is.

A szobájába már csak a karnist kell feltenni a szép, kék függönnyel és szeretnék egy falvédőt is a kuckó köré.

Viszonylagos rend van a magas tálalószekrényen is már, minden nem odavaló dolog lekerült róla és most kelyhekkel, kínálótálakkal, cukortartókkal és gyertyatartókkal pakoltam tele… Fura, hogy csak olyan tárgyat látok ott, aminek ott a helye:)

Oda költöztek a szakácskönyveim is, az alsó polcon vannak, úgy derékmagasságban, szépen, rendezetten, szóval most nagy az öröm.

Csodaszép csipkefüggönyöket vettem, a dolgozóba, a kis nappaliba és a hálóba, alig várom, hogy végre a helyükre kerüljenek. Összesen a karnisok felfúrása és egy kimerítő ablakpucolás választ el a boldogságtól, de mindegy, acélos leszek és nekiállok ma – még akkor is, ha nem végzek az egésszel. Ecet, víz, alkohol, lehúzó és napfény: remélem csíkmentes lesz a végeredmény. Ha nem, akkor meg majd eltakarja a függöny:D

A ház pincéjében rengeteg antik képkeretet találtam, van, amelyik jó úgy ahogy van, és van olyan is, amit festeni kell: könnyedebbre és vidámabbra vágyom. Jön az ősz, jön a tél, és a nagy hajtás után végre hódolhatok két imádott hobbimnak: jobban beleásom magam a scrapbook rejtelmeibe és szeretnék egy igazán szépet keresztszemesezni ezen a télen. A nagynéném zseniális ebben a műfajban, és most jut eszembe, hogy még nem is mutattam a tavalyi karácsonyi ajándékomat tőlük: bámulatos, káprázatos és azóta is minden alkalommal elmosolyodok, ahányszor csak ránézek.