Nagyon szerettem a narancssárgát ezen a nyáron. Változatlanul nagyon szeretem a farmert, a pakolós táskákat és a természetközeli színeket.
Ó, Barnus! Bolondos, nyurga nagyfiú lett, és nagyon-nagyon-nagyon szívesen töltök vele időt. Igazi kis társ a mindennapokban: okos, szórakoztató, bátor, bohókás…
Krakkóba beleszerettünk. Élhető, színes, vidám város… és megfizethető. Itt épp a várban kávézunk és nézzük a csoki kínálatot (tejcsoki nálunk nem játszik, de a tiszta csokit megkóstoltuk. Mennyei!)
Örök tanulság, hogy nem kell gluténmentes étterem. Tiszta serpenyő kell és egy értelmes séf.
Krakkó főtere éjjel.
És újra a vár – nappal. Grapefruitlé, jeges tea, sok pakk.
Felöltözött. Ezt a szöszös sapkát már nyugdíjaztuk, vagy legalábbis én nyugdíjaztam, de úgy fest, Gergő nem szívesen válna meg tőle.
3 hozzászólás
A grapefruit nem tiltólistás?
2015-08-31 at 13:48Meg az ott nem padlizsán és zöld paprika a tányérodon?
2015-09-01 at 10:21Grapefruitot nekem már lehet, a padlizsánt meg nem ettük meg. A zöld meg a sárga paprikát sem. Viszont most nekem nem lehet borsót és húst sem (szinte egyáltalán nem).
2015-09-01 at 12:18